Biztos vagyok abban, hogy pontosan meg lehet tudni azt a dátumot, amikor közösségi portálok tagja lettem, ezen belül is a számomra legnépszerűbb a fészbuk „szűk” közösségéé. Kezdetben én is zenéket és érdekes dolgokat osztottam meg, és néha egy-egy vitában, ami a kedélyeket borzolta, vettem részt.
Nagyon hamar rájöttem arra, hogy a közösségi portálokon mindenki humánus, jószívű, önzetlen, nagylelkű, és sorolhatnám a végtelenségig a pozitív jelzőket.
Hát igen, rossz, aki rosszra gondol, mondja közmondás, tehát ne kételkedjünk embertársainkban.
Én enyhén szólva is megtettem, és elkezdtem eszmefuttatásokat, apró gondolatsorokat, monológokat felírni a falamra.
Gyerekek, a hatás nem maradt el.
Pár év alatt rengeteg ismerősöm törölt a köréből, sokan nem köszönnek, és még többen utálnak, mint valaha.
Talán szarkazmusom, esetleg pofátlanságom veri ki a biztosítékot sokuknál?
Nem tudom, de nem is érdekel, míg köztetek egy valakit is találok, akinek tetszik, amit leírok.
Szóval, így kerültem ide, s köszönöm, hogy itt lehetek.