Rengeteg ember indul a korai órákban munkába, és nem ritka a hajnali órákban útra kelők száma. A reggeli tumultus úgy fél hat körül kezdődik igazán, és aki utazik, annak indulni kell, nincs mese.
Pozsony a legvonzóbb munkaterület a csallóközi kisvállalkozók számára, de szerteszéjjel járnak a szakemberek a szélrózsa minden irányába. Reggel még csak friss és üde a szaki, ha nem vitte túlzásba az esti sörözést, és nem támasztotta meg pár felessel, de a friss Baranyaiban vásárolt treska csodákra képes a másfél literes ásványvízzel.
Na, gyerünk melóba gyerekek!
Jobbik eset, ha a stavbán jók a szociális körülmények, melegben lehet öltözni és nem dohos reggelre a monterky, van klotyó, és nyugisan lehet egyet pottyantani. Bizony nem ritka az ennek ellenkezője és a befektető magasan tesz a kismaszekra.
Ha jó a parti, és van benne ráció, simán lenyomod azt a 9–10 órát de csütörtök–péntek már kicsit kritikus, mert fárad az emberi agy, pláne ha valami agyament stavbyvedúci szopat napközben.
Vége a napnak, és a hazaindulás mindig élénkíti az ember gondolkodását, hiszen azért mindenkit hazavárnak.
A minap araszolunk ki a nagy Pozsonyból, és az autóban szunyókáló társaságot minél előbb hazajuttatni akaró sofőr kicsit jobban rálépett a gázpedálra. Azon nyomban két széles mosolyú rendőr toppant az úttestre, és azt mondja, 62 vóót.
…hát jóvan, prepáčte, ale ponáhláme sa domov – 10 órai szaros ledolgozott óra után.
A lányosabb arcú rendőr azt mondja, 60 euró páni: – Na jóvan, az mínusz 15 fejenként.
Összedobjuk.
…de tudjátok, mennyi az gyerekek?
Az már majdnem 2 darab DAC-meccs belépő.
Na nehajcsá má, mindjárt gellei csárda és otthon vagyunk.