Szombat délelőtt, körülbelül fél tíz. Írom az újabb klikkoutos cikket, és közben a nagyobbik lányom, Katika már vagy ötödször kérdezi, hogy mi lesz az ebéddel… Tudniillik a feleségem üzleti úton van, tehát ma, szombaton, én ,,főzök”.
De valahogy nem jut időm még válaszolni se… Vagy mégis?
Lécci, menjetek a Grand bárba és vegyetek magatoknak ebédet, nekem is hozzatok Újházi tyúkhúslevest. Az asztalon vannak az ebédjegyek – szóltam a lányokhoz.
A hadművelet sikerült. Vagyis, majdnem. A csajok csak két Újházit hoznak. Durcásan megsértődők. – Katka, és én?!
– Hjaaaj!!! Akkor rendelek kebabot… – szól a tinilányom dünnyögése.
– Okay! – elégedetten válaszolok.
Egyszercsak hallom, ahogy a telefonon ilyeneket rendel Katika: fél magyaros, fél hawaii, fél mozzarellás…
– Hahó, miért pizzát rendelsz? – megszólalok, aznap kissé megfertőzve a pizza-undorinel betegséggel…
– Mert nem veszik a telefont a kebabosok! – tanácstalanul válaszol a lányom.
– Akkor én sztornózom a pizzát! – majdhogynem megbőgetem ezzel a mondattal Katikát.
Sztornóztam.
– Öltözzetek lányok, megyünk a betyártanyára! – parancsolom.
– Hjaaaaj! – szólal meg elégedetlenül Katika, és a másik, eddig szótlan lányom Domcsi.
Betyártanya.
Szinte biztos vagyok abban, hogy Katika nem fog választani semmit, mivel képes minden nap tésztát és pizzát enni, szóval a betyártanyás menünek nem adok nagy esélyt. Dominika, az más tészta. Minden-, főleg húsevő…
De valami nem stimmel… Katika nem dünnyög, és számomra eléggé meglepően nagy érdeklődéssel nézegeti a választékot. Bombameglepetésemre kolbászt rendel! Dominika pedig szarvas gulyást, én májas és véres hurkát.
Leülünk és figyelem mindkét lányomat. A gulyás fogy és meglepően a kolbász is. Eszméletlen! Nem hiszek a saját szememnek!
Na, jó, azért Katika hagyott valamit a tányéron és Domcsi is, amit végül én faltam be, de hogy a lányaim ilyen kaját is ettek!
Betyártanya, Mundi Jóska, történelmet írtatok, egy új fejezetet a családunk képzeletbeli naplójába!
Emelem kalapom!
Marad nagy köszönettel egy apa, aki majdnem főzött szombaton.
U.I. Azért a történethez az is hozzátartozik, hogy tettünk egy megállót a Buenában és mindhárman forró csokival fejeztük be a szombati ebédet…