Annyi mindenki leírta már, viszont a gyengébbik nem végeláthatatlan mennyiségű témával szolgál nemcsak a férfiak számára, de a női társadalmon belül is maximálisan.
Valljuk be férfiasan, hogy egy-egy nehéz nap után nincs annál jobb érzés, mint amikor szeretettel várnak haza, és megtaláljuk az otthon melegét. Szerencsés embernek mondhatja magát az, aki megtalálta önmaga másik felét, szinte együtt lélegeznek, szemvillanásuk a szavaknál is többet mondó, olvasnak egymás gondolatában, harmóniában fellelve a szeretetet és a szerelmet.
Mondhat bárki bármit, nem könnyű ezeket a féltett „javakat” megőrizni, mert ebben a szerfelett eltorzult világunkban óriási tolerancia, kitartás és hűség szükséges hozzá.
Apropó hűség…
Olyannyira prédává váltunk mi, emberek a másik nem számára, hogy erkölcs valahol már csak a tankönyvek legmélyén létezik. Férfiak nagy részére ráfogják a vadászösztönt, de vajon mit fogunk rá a Nők nem kevés százalékára, hiszen ez már úgy működik, hogy ha a vadásznak csak eszébe jut elmenni vadászni, s mielőtt eldöntené, mire is fog lőni, már a vad be is ugrott a zsákjába. Válogathat közülük, melyikből lesz trófea vagy ízletes vacsora, mert minimum három tülekszik a fazékba.
Azonban ne feledjük: a túlzott vadhús fogyasztása vérnyomás-ingadozást és húgysavemelkedést idézhet elő.
Kimondva kimondatlanul: „vadnak” lenni könnyű, de vajon megéri, ha csak a puska végén végzi?!