Előre leszögezném, a cikk írója nem enyhén elfogult, de ez már csak így természetes cirka 28 éven át húzódó állandó odafigyelés, rajongás után.
Tizenévesen az embernél kezd kialakulni a zenei ízlése, kialakul az a stílus, amit talán egész élete folyamán követni fog. Így van ez a zenében is nálam (nemcsak a focinál). Ezek a kötődések egy életre szólnak…
Míg elődeink zenei ízlésében a magyar előadók közül az Omega, az LGT, a Piramis (stb.) dominálnak, addig a mi korosztályunknál az Edda, a Bikini, a Republic (stb.) és nem utolsósorban a Bonanza Banzai lettek úgymond a „nagy kaliberek” (pedig már ez is történelem).
A zenekar 1987-ben alakult 3 taggal: Menczel Gábor, Hauber Zsolt a szintetizátoroknál, Kovács Ákos pedig dalszövegíró, énekes pozícióban.
Az első lemez azonnal hatalmas sikert hozott. Mindenfelé egyre gyakrabban lehetett talpig feketébe öltözött fiatalokat látni. Elindult az Induljon a banzáj! Követte A jel, az 1984, A pillanat emlékműve. A zenekar kinőtt minden klubot, minden vidéki sportcsarnokot, így jöhetett 1991-ben a Budapest Sportcsarnok és jött a Bonanza Live Banzai.
Az azóta lángok martalékává vált hatalmas csarnokot több alkalommal sikerült a zenekarnak megtöltenie. Megjelent a banda legsikeresebb nagylemeze, az Elmondatott. Ismét jött a BS-buli, a Bonanzások Világtalálkozója. Dupla teltház.
Ezután a lemez után kezdtük mi itthon is érezni, hogy talán ez volt a csúcs, de a zenekar feloszlásáról hallani sem akartunk. Pedig ekkorra már gyülekeztek a vészjósló felhők a zenekar felett. Ákos nekifogott valami teljesen újnak. Elkészítette első szólólemezét a Karcolatok-at (ezen a lemezen található Ákos egyik legismertebb slágere a Hello). A lemez szinte párhuzamosan jelent meg a régi és új Bonanza Banzai-nagylemezzel. Az első részén régi áthangszerelt, a másodikban pedig vadonatúj dalok szerepeltek.
A trió tagjai közti kapcsolatok teljesen elmérgesedtek. Másképpen látták saját jövőjüket. Eközben már Ákos önálló előadóként is megtölti a BS-t a Test című második szólólemezzel. 1994-ben megjelenik az együttes utolsó, Jóslat névre keresztelt nagylemeze, melyet már csak Zsolt és Ákos készít el. 1994. november 12-én elérkezik a búcsúkoncert. Életem első nagykoncertje. Amit eddig csak a tévében és videón láttál, megjelenik előtted valóságában. Hihetetlen extázis, fantasztikus hangulattal. A dunaszerdahelyi SPoŠ (mert akkor még így hívták a mezőgazdasági és vidékfejlesztési középiskolát) suliból autóbuszos kirándulást szerveztek. Velük utaztam.
A Bonanza ’94-es feloszlását követően jött az a korszak, ami bebizonyította a teljes magyar zenét kedvelő közösség előtt, hogy önálló előadóként is lehet hasonló, de talán még ennél is nagyobb sikereket elérni. Fokozatosan alakult ki az Ákos-féle „brand”. Jöttek a fantasztikusnál fantasztikusabb nagylemezek és slágerek: Indiántánc, Beavatás, Ikon, Ismerj fel, Hűség, Új törvény, Andante, Az utolsó hangos dal, Még közelebb, A katona imája. Számtalan magyar és angol nyelvű kislemez kíséretében, fantasztikus karrier közepette felépült a magyar zenei „ipar” talán legnagyobb modernkori zenei pályafutása. Majd elérkezett 2012, amikor Ákos visszanyúlt, előkutatta, előkereste azokat a bizonyos régi szintetizátorokat. Megalkotta a teljesen szinti hangokra felépített nagylemezét, a 2084-et. Ezzel indult el a visszaemlékezés korszaka. Jött a Még egyszer-nagylemez, és visszatért Hauber Zsolt is. A ’80-as évek szinti világát felidéző, de teljesen mai hangokon megszólaló szintirock korszaka a mostani, december 16–17-i dupla Aréna bulin zárult le. Ismét világszínvonalú színpad, fény- és hangtechnika. Háromszög alakú színpad, hasonló háromszög alakú LED-fal, többszáz Magyarországról és számos európai országból bérelt intelligens robotlámpa, lézershow. Nem vázolva a teljes playlist-et a koncert a Helyreigazítás intrójával és a Tánc-cal indul. Érezni, hogy Ákos rendkívül elemében van. Végigtombolja az egész bulit pénteken és szombaton is. A Gépszabadság, az Idelenn idegen, a Majom a ketrecben és a Csak a szerelmen át számítanak számomra valódi meglepetésnek, valódi felüdülésnek. Visszatekint a 10 éve Budapest utcáin végbemenő szemkilövős esetre az Éjjel a városban című Banzai-dallal, majd a ’60 éves kerek évforduló alkalmából emlékezünk ’56-ra is. Számomra a koncert egyik csúcspontja a George Orwell régényére történő visszaemlékezés két dala: A 101-es szoba és a megunhatatlan 1984 (várom, hogy egy angyal érkezzen). A koncert az Utolsó hangos dal-lal és az Adjon Isten-nel végződik. Ákos szeméből a kivetítőkön keresztül ismét látszódik, hogy szeretett közönsége ismét vele van. A koncertek alatt a küzdőtéren többször elhangzik a „Veletek vagyunk”-kiáltás is, mely a 2015-ös nőgyűlölő cég kivonuló (Telekom), de helyreigazítást kikényszerítő korszakát igyekezett végérvényesen lezárni.
Ákos 2017-ben alkotói szabadságát tölti majd. Tehát se lemez, se koncert. 2018-ban a Kossuth-díjas művészünk épp 50 éves lesz, és 30 éve lesz a pályán. További fantasztikus zenei élményeket kívánunk mindannyiunknak!
Hajrá Ákos!
Horváth Zoltán (Zoltánka)
Fotó: Ákos hivatalos Facebook-oldala