Nincs messze az igazságtól az, aki szerint a legszebb karácsonyi ünnepeket a gyerekkorunkban éljük át, és akkor, amikor már van saját gyerkőcünk. Mit válaszolnék, ha valaki megkérdezné tőlem, melyik az én legszebb gyerekkori karácsonyom? Hát, kérem szépen, 1978-at írtunk, én nyolcéves voltam.
Akkoriban hasonlóan élt a családunk, mint a búcsúsok. A szülőfalumban, Dunasápújfalun (Nová Dedinka) nem volt se saját házunk, se lakásunk, s mivel az apum zenélt is, nyáron például az öreg Kormorán hotelben, így Csölösztőn is laktunk. Egy szép, fából készült bungalóban.
1978-ig albérletben laktunk, két helyiségben. Egyik volt az ebédlő, amely hálószobaként is szolgált, valamint egy konyha. Télen egy hordozható melegítővel fűtöttünk.
Akkoriban már az apum elküldte Somorjára a lakáskérvényt, és türelmesen vártuk a választ.
Körülbelül 1978 nyarán felmondták az albérletünket, mivel a ház tulaja a harmadik gyermekét várta. Elég gyorsan találtunk egy új bérleményt, közel a Rózsika nevű rokonomhoz.
Nekem nagyon tetszett az új hely, bár szintén csak kétszobás volt, de lényegesen szebb.
Eljött a tél, és mi már nem hordozható melegítővel fűtöttünk, hanem egy bazi nagy naftás melegítővel. A hetvennyolcas tél hideg, de főleg havas volt, és én a fellegekben jártam – eszméletlenül élveztem a kifűtött szobát, amilyenről eddig csak álmodhattam. Akkor se fáztam, amikor egy szál ,,trenírkiben” kifutottam a ház elé és hógolyóztam, vagy csak úgy kifutottam a hóba. Tudniillik nem voltam mindig szófogadó gyerek…
Közeledtek a karácsonyi ünnepek, és Somorjáról kaptunk egy értesítést, hogy lakást csak öt év múlva kaphatunk…
Gond egy szál se… Az apu kihasználta a zene által szerzett ismeretségeit, és pár nappal a karácsony előtt hozott egy jó hírt – lesz saját lakásunk februártól…
Háromszobás és Dunaszerdahelyen.
Fúúha, Dunaszerdahely! Egy termálfürdőzés kivételével sokat nem mondott nekem ez a város…
Nem tudom, miként, talán úgy, hogy az apunak megmaradt a kenőpénz a lakáskérvényhez. Lehet elintézte barterrel és zenélt százszor valakinek ezért a lakáslehetőségért. Tehát nem tudom hogyan, de az addigiakhoz képest hihetetlenül gazdag karácsonyunk volt…
Nem voltam hozzászokva a nagy ajándékokhoz, például csak egy plüss akármim volt, egy Blöki nevű kutya. És elégedett voltam. Szerettem a Blökit. Még ma is megvan valahol.
Az 1978-as karácsonyfa alatt találtam egy asztali focit, asztali hokit, egy társasjátékot, amelyen a helyes válaszokat egy vívó mutatta karddal, egy Prim karórát. Az elsőt az életemben. Kék színű volt.
Kinn csupa hó minden, gazdag karácsony azzal a tudattal, hogy pár hónap múlva lesz saját lakásunk. Finom karácsonyi ételek, ropogós kalácsok az édesanyámtól és a nagyitól. Gyönyörű karácsony volt…