Hova rohansz? Állj meg egy pillanatra, hadd súgjak a füledbe valamit:
„Nem kell szeretni. Az nem akarat kérdése. Az egy olyan csoda.” (Feldmár András)
December a szerepek ünnepe. Érzelmek csapatainak csetepatéja. „Ahhoz túl öreg vagyok, hogy higgyek benne, ám ahhoz túl fiatal, hogy lemondjak róla. Túl cinikus, hogy átadjam magam neki, túl szeretetéhes, hogy kívül maradjak.” (Robert Fulghum, amerikai író)
Hajtás, pajtás!
Vállunkra borul az üzletek harácsa, előttünk telik meg a terhek garázsa, és senkinek egy épkézláb tanácsa. Ám egyszer csak már pirul a mama kalácsa meg a szívvel töltött pogácsa, és gombócként szorul torkunkon a pillanat varázsa.
„Szívünk lebeszélhető. Rá sosem” (Márai Sándor)
Amikor már az idegtől szikrázunk az ujjaink begyéig, fénysebességgel közlekednek a gondolatok, vélt magabiztossággal érvelnek az akaratok, odabent az egyik zugban még olyankor is megbújik egy szelíd, szótlan, helyenként soványka részecskénk, akit úgy hívunk, hogy szeretet. Ha benned nincs, fordulj kezelőorvosodhoz, szívsebészedhez!
Ez a szer nem etet, csak a gonosz szerepek
„A szerepek, a maszkok nem tudják szeretni egymást. Csak azt szeretheted, akit ismersz, és csak azt ismerheted igazán, akit szeretsz” (Feldmár András)
Integess a többi énednek: a kapzsinak, a keserűnek, a zsugorinak, a hencegőnek, az aljasnak, az irigynek, a cinikusnak, a féltékenynek, a tapintatlannak, az önteltnek, a faragatlannak, az önzőnek. Adj nekik néhány szabadnapot, legyen ez az ő ünnepük is, a rossz szerepek ünnepe. Aztán hátha néhánynak nem támad már honvágya…
„Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti.” (Ernest Hemingway)
De mi is az a karácsony?
„Nem időpont vagy időszak, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni” – emlékeztet bennünket Calvin Coolidge, Amerika egykori hallgatag és visszahúzódó elnöke.
Már harapnak a művi karácsonyi kirakatok, s kaleidoszkópként kacsintanak a családi ablakok. Ki oda belépsz, hagyj fel minden méreggel, hogy a család melegétől hervadjanak a jégvirágok, hisz akiket szeretsz, azok az egyetlenek e világon.
„… egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.”
(Pilinszky János – Itt és most)
Az írás megjelent a Klikk Out 2016/12. számában.