Szeretem az ünnepeket, de ebben az időszakban a privát listámon a kedvenc napom a január elseje.
Talán ez az a nap, amikor senki nem keres senkit, s ha mégis, akkor csak azért, hogy leüljön egy kávéra. Zenei terminológiával, a kávézás és a családi ebéd tempója is maximum adagio (lassan), larghetto (lassacskán), vagy teneramente (gyengéden)…
Már az ébredés utáni percek egyértelműek. Maradunk pizsamában. Tévé bekapcs. Jöhet a reggelinek, de ebédnek sem nevezhető majszolás, ha lehet, akkor legjobb olyan étellel, amellyel nincs felesleges munka. Max megrágni és lenyelni.
Jöhet a kávé. Lassacskán. Jééé, a reggeli kávét ilyen nyugodtan is lehet élvezni?
A nap legnagyobb gondja eldönteni, mikor öltözünk át olyan ruhába, amelyben nem dobnak ki egy kávézóból, vagy valakit a saját ebédlőjéből.
Te jó ég! Lehet ilyen hangulatban cikket írni? Lehet, de csak larghetto. És rövid ideig.
Próbáljon mindenki szép levezető, gondnélküli napot varázsolni saját magának és a környezetének!
Szóljon tehát az aktuális nagyon laza közérzetemről és hangulatomról egy dal.