Egy pillanat értéke

Már alig vártam, és most végre itt van. Minden fehér. Ugyan csak egy pillanat volt az egész, mert amint abbamaradt ez a finom hóesés, már tova is tűnt a hó, és megkezdődött az olvadás. Erre a pillanatra vártam egész évben, és ugyan már elillant, ez volt az én időm…

Nagy pelyhekben esett, alig vártam, hogy érezzem, hogy az arcunkhoz érjen, hogy megtapinthassam. De épp lefőtt a kávé, és már a tea is kihűlt. Mindkettő iható, nekem pedig fel kell tankolnom, mert másképp nem bírom ki a napot.

Nem, inkább nem megyek ki, nem bírok felöltözni. Pedig a gyerek is már nyűgös, ki kellene vinni. Ez lenne élete első hóesése. De olyan kényelmes ez a pizsama.

BB csak 14 hónapos, ráér még a hóesés, elsőre a hótakaró is megteszi. Talán nem áll el, mire megiszom. Talán nem.

Fenébe. Elállt.

Nem baj, nekilódulunk. Nagy lendületemben még gyorsan kiteregetek, elpakolom az útból a szétdobált ruhákat és játékokat, hogy legyen egy kis ösvény, amin közlekedhetünk.

Úgy egy óra múlva már lent is vagyunk. Szaladok a babakocsival a hóban, hogy minél több időt kint tölthessünk és kiélvezhessük a még ébren töltött perceket. A kocsiban zötyög velem BB, csak pislog rám a nagy kék szemeivel, nem érti, mi lelt.

Kiveszem őt a kocsiból, én pedig azonnal belevetem magam a hóember készítésébe. Máris küzdenem kell a villámgyors olvadással, mert az ágakon a hó már megadta magát, lassan a járda következik, majd a fák alatti füves rész, ahova az emberünk lába(zata) is került.

tel-gyerek

(Fotó: illusztráció)

BB csak áll ott a babakocsi mellett és mosolyog rám. Szemmel láthatóan tetszik neki a lelkesedésem, fel-felnevet, miközben görgetem magam előtt a hóból készült hordópocakot. Egymásra helyezem a három amorf hógömböt, beleszúrom az ágakat, és már kész is.

Élete első hóembere, aki ugyan inkább egy béna Yoda utánzat, de mit számít.

A hóesés pillanata, amire úgy vártam, most elveszett ugyan, de mi ott voltunk egymásnak. A puha hó, Yoda hóember és a sok nevetés kárpótolt minket.

Hagyni valamit elveszni úgy, hogy a zsákunkban mégis több legyen, mint amennyi volt, nem olyan egyszerű. Engedni, hogy valami, amit annyira vártunk, elússzon, feladva bennünk a vágyakozást, nem könnyű. Talán ebben az állandó kialvatlanságban, itthon lévő kismamaként, percről percre élve könnyebb döntéseket hozni. Ebben a mindig kissé pityókás állapotban könnyebben vehetőek az akadályok. Miért is? Mert máshogy nem megy.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább