„Főleg a nők helyzete egy érzékeny téma”

Csodagyerekekről legendák szólnak, olyan mondák, amelyek sok esetben ésszel fel sem foghatóak, ám vannak egyszerűbb történetek is. Somodi Katalin nem az a fajta csodagyerek, aki, mondjuk, tárgyakat mozgat az akaratával, de az, aki 16 évesen tette le az érettségit. Fiatal kora ellenére számos helyen megfordult már a világban, hiszen dolgozott halmunkásként Alaszkában, volt már recepciós és angol tanár is. Szlovákul, magyarul és angolul anyanyelvi szinten beszél, ezenkívül arabul, németül, lengyelül, dánul és szerbül is tanult. Jelenleg a perzsával ismerkedik. 2012-től a Pozsonyi Comenius Egyetem Összehasonlító Vallástudomány Tanszékének doktorandusza. Végzettségét tekintve iszlamológus. 

Számos dolgot kipróbáltál, több munkahelyen megfordultál, utaztál, politológiát tanultál Nyitrán, végül az iszlám kutatásánál kötöttél ki. Mikor fogalmazódott meg benned, hogy az iszlámmal szeretnél foglalkozni?

Részben truccpolitika volt, mert eredetileg történelmet akartam tanulni, de később rájöttem, hogy a történelem, ahogy Európában tanuljuk, nem teljesen korrekt. A középiskolai tanulmányaim végén ismertem meg Kovács Attilát, aki a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsésztudományi Karának Összehasonlító Vallástudomány Tanszékén oktat ma is.

Miatta kerültél erre a tanszékre?

Az ő befolyása ebben a témában nagyon erős volt, mert sokat mesélt az iszlámról. Nyitrán a politológia tanszéken végeztem, és a tanulmányaim befejezése után évekig nem tudtam itthon érvényesülni, ezért utazni kezdtem. Kimentem Alaszkába, Dániába, Egyiptomba, nem tudtam mit kezdeni magammal. Az utazásaimról 2008 végén tértem haza, nem terveztem, hogy maradok, de valahogy mégis itthon ragadtam. 2009-től különböző alapiskolákon angolt tanítottam, majd 2012-ben kezdtem el a doktori tanulmányaimat.

Akik elvégzik ezt a szakot, azok közül mennyien dolgoznak a szakmájukban?

A vallástudományt nem elég elvégezni. Vannak ügyes diákjaink, akik nagyon sok energiát fektetnek a tanulmányaikba, és később érvényesülni is tudnak. Nagyon könnyű elhagyni a szakmát, ugyanis olyan embernek, aki tisztán csak vallástudományt végez, valójában igazi szakma nincs a kezében. Ezért is igyekszünk újra bevezetni, hogy még egy szakot lehessen mellé felvenni, hogy legyen a végzősöknek választási lehetőségük, ami az elhelyezkedést illeti. A másik probléma, hogy egy átlagos diákunk nem sok energiát fektet a nyelvtanulásba. Nyelvek nélkül pedig nem megy.

Kutatás, publikálás, tanulás, és arról beszélünk, hogy mennyire nincs szükség itthon az iszlamológusra, így felmerül bennem a kérdés: mi leszel, ha nagy leszel?

Kérdezz könnyebbet!

Ezért van az, hogy az emberek elvégzik az egyetemet, és bolti eladóként folytatják tovább az életüket. Tehát képezzük a szakembereket, de munkát adni nem tudunk nekik…

A külügyminisztériumban nincs egy arabista sem. Egy kollégáról tudom, hogy a doktori tanulmányok elvégzése után raktárban dolgozott, azóta nem tudom, mi van vele. A mi doktoraink általában egy multinál végzik, mert egyszerűen nincs munkahely a szakembereknek. A tanszéken az a legnagyobb gáz, hogy tavaly több tanár és doktorandusz volt, mint elsős.

Ugye, tavaly elindult Európa felé egy menekültáradat. Sokan az internetes közösségi oldalakon is kikeltek magukból a témában, néhányan a „migráns” szó ellen emelték fel a hangjukat. Vajon miért?

A „migráns” szó nem fejezi ki jól azt, ami történik. Ha én például Győrben keresek munkát, akkor gazdasági migráns vagyok. Nem ugyanaz a migráns és a menekült. A migrációnak lehet egy csomó okozója. Legyen az szociális, gazdasági, de akár családi helyzet. Ha Angliába költözöl, mert ott találod meg életed szerelmét, migráns vagy. Ebből a migránsáradatból, amit Európa közel másfél éve él át, meg kell különböztetni a gazdasági vagy más migránsokat, illetve a háborús menekülteket. Maga az Európai Unió alkotmánya magába foglalja, hogy háborús menekültnek vagy olyan személyeknek, akinek az élete veszélyeztetve van a hazájában, nem szabad elutasítani a menedékjogot. Ez az EU alkotmánya. Az, hogy ebben a seregben benne van mondjuk egy csomó iráni, azt ki kell szűrni, és akinek nincs itt semmi keresnivalója, azt egyszerűen haza kell küldeni.

Azt a kérdést is sokan tették már fel, honnan tudjuk, hogy azok között, akik például Bősre jöttek, nincsenek terroristák? Van egyáltalán ennek a félelemnek valamilyen valóságalapja?

Egymillió ember között egy-két terrorista lehet. Sajnos ez a rizikó benne van a pakliban. Viszont ezek olyan dolgok, amikkel a titkosszolgálatnak, a titkosrendőrségnek, a hadseregnek kéne tudni bánni.

Itt, ha jól érzem, a feltételes módon, a „kéne” szón van a hangsúly…

Európa titkosszolgálatai, hadseregei egyáltalán nincsenek felkészülve erre az egészre. Nagyon sok esetben már a tájszólás alapján ki lehet szűrni őket.

Csakhogy ahhoz az kéne, hogy legyen ott egy olyan ember, aki beszéli a nyelvet?

Akad ilyen ember, de nem sok, viszont ők nem tudnak mindenhol ott lenni. De itt a legjobb példa erre, mondjuk a mi tanszékünk, ahol képezzük ezeket az embereket…

De nem adunk munkát nekik. Van egyáltalán szakember, aki ezt tanítani tudja?

Ha nincs, akkor szerezzünk Bécsből, mert ott van. Megoldható lenne. Akár Brünnből is lehet szakembert hozni. Vannak Szlovákiában is, akik éveken át éltek Irakban. Mi pedig nyomjuk itt a magas irodalmi nyelvet: nagyon jó, hogy el tud olvasni az ember egy 13. századi írást, de mihez kezd vele? Pillanatnyilag nem erre van szükség.

Ha jól tudom, akkor az iszlám vallás egyik alapvetése, hogy mindenki muszlimnak születik. Hogyan tekint ez alapján egy muszlim ember a keresztényre, vagy bármely más vallásúakra?

Az iszlám különböző módon viszonyul az úgy nevezett „könyv” népeinek vallásaihoz, amelyek a kereszténység, judaizmus, zoroasztrizmus és a mandeizmus. Ezeket elfogadja azzal a meggyőződéssel, hogy ugyanabban az istenben hisznek, viszont egy kicsit másként. A vallásukat probléma nélkül gyakorolhatják a muszlim birodalmakban. Akkor kezdődik a gond, ha nem a könyv népeinek vallásáról van szó, mint például a buddhizmusról.

Sok a téveszme az iszlámmal kapcsolatban és amennyire én tudom, ezek egyike az is, hogy a nőknek kendővel kell eltakarniuk az arcukat, illetve az egész testüket, mivel a Korán azt kéri, hogy a nők megfelelő módon öltözzenek. Ez is értelmezés kérdése?

Mindenképpen. A Korán csak annyit ír, hogy ne öltözzenek úgy, mint akik kelletik magukat. A nők öltözködése kulturális, nem pedig vallási hagyomány. Némelyik országban, mondjuk Szaúd Arábiában meg van adva ez a törvény, de Iránban például az, hogy le kell takarni a hajukat, nem olyan szigorú előírás, mert ha elöl kilóg a harmada, nem gond. Ha leesik a kendő, nem kövezik meg érte. Ez tévhit. Vannak országok, ahol egyáltalán nem takarják le a hajukat a nők, sőt, például az afrikai muszlim nők félig pucéran járnak, miközben gyakorolják a vallást. Nézzük meg például, hogy Törökországban hány nő jár úgy, hogy a haját letakarja, de farmer van rajta, vagy éppen miniszoknya. Az is kulturális például, hogyan kötjük meg a kendőt. Hány olyan falu van akár Szlovákiában is, ahol az idősebbek kendőt hordanak?!

Milyen egyéb féligazságok, ostobaságok terjedtek el még az iszlámról, amelyről egy iszlamológus tudja, hogy téveszmék?

Főleg a nők helyzete egy érzékeny téma, mert mi itt valamiért azt hisszük, hogy a szegény muszlim nők el vannak nyomva, és a férjüknek kell dönteni mindenről. Amikor Szíriában voltam, elmentünk egy családi látogatásra az ismerősökkel. Már hajnali három óra volt, kávéztunk, beszélgettünk, és megjött az apa a munkából. Napközben is dolgozik, de van egy éjjeli munkája, taxizik. Ugyanis az asszony kijelentette, nem azért ment férjhez, hogy dolgozzon, ő egész nap cigizik és kávézik a barátnőivel. Megérkezett a fickó a taxizásból, leadta az asszonynak a pénzt, az megszámolta, majd lehúzta a papucsát, és azzal ütötte az öreget, míg az vissza nem ment dolgozni, mert keveset hozott haza. Reggel pedig ment a másik munkahelyére.

Tehát annyira nincsenek elnyomva ezek a muszlim nők?

Egyáltalán. Természetesen vannak esetek, de ritkák, és persze a statisztikák is ugyanannyira pontatlanok, mint nálunk. Viszont a személyes megfigyeléseim alapján a tűzbe teszem a kezem azért, hogy kevesebb nő van verve, vagy bármilyen más módon kínozva a muszlim világban, mint itt. Amit én megfigyeltem bármelyik muszlim családban, akiket meglátogattam, legyen az bárhol a világon, hogy otthon az asszony a király.

Ez akkor ismét csak a média által felfújt és elnagyolt csúsztatás?

Igen, de persze vannak esetek, ugyanúgy ahogy nálunk is. A kedvencem, ami a nők helyzetét illeti, hogy a szaúdi parlamentben 150 tag ül, és ebből 30 nő. Ugyanúgy, ahogy a szlovák parlamentben. Sőt, a tavalyi szlovák parlamenti választások előtt több nő volt a szaúdi parlamentben mint a szlovákban. Iránnak három női elnökhelyettese van, nekünk két női miniszterünk. Akkor miről beszélünk?

MEGOSZTÁS