Westworld egy amolyan „vidámpark”, az elvetemültek Disneylandje, ahol pénzért androidokon élhetik ki magukat a hedonisták – írtam még december végén weboldalunkon, ahol egyúttal ígértem egy hosszabb recenziót. Tessék parancsolni!
Nos, aki csak most csatlakozik a témához, annak picit az alapokról: a Westworld az a sorozat, amellyel a HBO-nak az a célja, mint a Trónok harcával. Egy komplex univerzum megteremtése alfától omegáig, amelyben csavarokon keresztül mélyülünk el a személyes drámákban. Amelyből egyrészt mémek születnek, és amelyet nézők milliói fejtegetnek minden létező fórumon. Azonnali, de következetes kultuszteremtés a cél, olyan karakterekkel, akikkel egyrészt könnyű azonosulni, másrészt könnyen körberajzolhatóak: a fekete ruhás férfi, a teremtő, a szende szőke, a madam. Belőlük lehet matrica, poszter, pólónyomás és akciófigura, ők az embereink, hőseink, gonoszaink.
A cél részben teljesült, másrészt viszont az eredmény néhány helyen kapufa, kimaradt ziccer. Egy napunk, mely éjfél előtt nyer értelmet, addig viszont helyenként szenvedve kell melóznunk azért, hogy túléljük.
A Westworld Michael Crichton 1973-as ismert művén alapszik, és arról szól, hogy a gazdagabbak belépést nyerhetnek egy világba, ami nem virtuális, de nem is valós. Western környezetben, poros kisvárosokban, azok lepattant csehóiban, vagy a pusztában csatlakozhatnak az előre megírt narratívákhoz. Hatalmas területen léphetnek be androidcsaládok életébe, és tölthetik velük az idejüket, végigjárva azt az utat, amelyet a teremtők nekik szántak. A balhé az izgalom végett elrendeltetett, amikor pedig a vendég szexuális és gyilkolási aberrációit kiélte a park androidjain, és elégedetten távozik, elkezdődik a történet újabb ciklusa.
Ebben a világban ismerjük meg Dolorest (Evan Rachel Wood), a szende vidéki leányt, apjával együtt, Meave-et (Thandie Newton), a határozott kisvárosi madamot, Teddy-t (James Mardsen), a naiv cowboy-t, a park lényegét, az útvesztőt kereső fekete ruhás férfit (Ed Harris), Williamet (Jimmi Simpson), a lényegében élete értelmét kutató vendéget és cinikus társát. Westworldön kívül, az irányítótoronyból pedig Bernardot (Jeffrey Wright), a jólelkű kutatót és Robert Fordot (Anthony Hopkins), a teremtőt. Többek között.
Az irányítók a sorozat alkotóinak szócsövei, ők ültetik be a bogarat a fülünkbe az androidléttel kapcsolatos részletekről, arról, mit jelent emlékezni, mit jelent tudatos döntést hozni, vagy épp alárendelt szerepben, másoktól függően ismételni a napi rutint. A bonyodalmat egy frissítés okozza, amelyet az androidokba telepítettek, és ez nem más, mint a kódokkal programozott ábrándozás. Ez a momentum, amely a nézőt is először elgondolkodtatja, hogy tulajdonképpen mit is jelent ábrándozni. Mit vetítünk magunk elé, mi az, ami az ábrándozásunk kimenetelét, tulajdonképpen a vágyainkat meghatározza? Mit hoz a felszínre, illetve egyáltalán programozható-e? Cselekvésre ösztönöz-e?
Amikor az ember saját döntéshozatali mechanizmusait, és elméjének egyre mélyebb rétegeit próbálja modellezni, az ismeretlenbe csónakázik, és akit érdekel a téma, annak a Westworld szolgál elég munícióval. Sajnos azonban a helyenként logikátlan fordulatok, a szimfóniának szánt, de csak pukkanást hallató pillanatok, vagy egyes soványka karakterek, akiknek az alkotók valószínűleg erősebb szerepet szántak, de a sorsuk annyira érdekel, mint egy levágott körömé, azt eredményezik, hogy a tízrészes évad körülbelül a felénél elkezd untatni.
Következetlenül elvágott izgalmas szálak, mézesmadzagok és indokolatlan, karakteridegen húzások követik egymást, és ugyan a fináléban többnyire bedugaszolják a fontosabb réseket, ahonnét idegesítően szivárgott a sztori, ám azt nem ritkán szájbarágósan, és néha kínosan rosszul időzítve magyarázott csattanókkal, ráadásul az egész úgy hat, mintha az aktuális filmes látnokok, a készítők, Jonathan Nolan vagy J. J Abrams monumentális művének kezdetéhez csak most jutnánk el, és amit eddig kaptunk, az csak a gyomrot megcsípő aperitif. Ez csak 2018-ban derül majd ki, addig kell várni a folytatásra. Rizikós, mert az is lehet, hogy a helyenként gyenge nyitány miatt sokan addig el is felejtik.