Akár naponta is megemlíteném a tavaszi felkészülés legnagyobb szervezési pozitívumát – rendhagyóan remek ellenfelek próbálták ki csapatunk aktuális erejét. Ahogy Mladá Boleslav, úgy a Zlín csapata is alaposan levetkőztette a gárdánkat, és rámutatott a hiányosságokra, a másik oldalon azonban kihozta belőlünk az alakuló fincsi gyümölcsét a már ésszerűbb csapatépítésnek.
[pro_ad_display_adzone id=”3206″]
Ma a ,,vetkőzés” lesz a téma. Kapusok. Vészhelyzet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Rég volt a DAC ilyen instabil helyzetben a kapusok terén. A két kapus közül egyik sem áraszt önbizalmat, szinte frászt kap az ember, ha a kapunk közelében van a labda, és ez nagy hatással van a törékeny védelemre is. Nincs biztonság a hátuk mögött.
Darko Tofiloski. A zsolna elleni meccs után nehéz komolyan értékelni ezt a balkán kapust. Lehetne a liga legjobb kapusa, foghatna, mint a zöld festék, de eddig nem így van. Ez a nagy tapasztalattal rendelkező kapus káoszt áraszt a kapuból.
Matej Slávik. Stílusos kapus, de tapasztalatlan, csomó hiányossággal az alapvető kapustevékenységekből. De ami a legrosszabb, amióta kapuba állt, mint egyes számú hálóőr, nem mintha az elején tökéletes teljesítményeket nyújtott volna, de… Szóval, hihetetlenül bizonytalan lett, majdhogynem minden meccsszituációban.
Ki tehet róla? Hm… Egy biztos, ha eddig volt esély kinevelni Slávikból egy ligás szintű kapust, a kurzus kezd nagyon magas lenni. Félő, ha nem lesz szerencséje, amikor ,,ágyúzva” lesz a kapuja, kap egy hatost, és hosszú ideig nem tér észhez. Kár lenne érte!
Eddig riheröhe volt a Matlák-téma, de most már eszméletlenül veszélyes ez a játszadozás! Nem vicc, nem olcsó poén, de ifjabb Matlák felépített egy feszes márkát a Sport utcán. A címe Goalkeeper Cemetary. …és közben halkan szól nekem a Rolling Stones dala, a Play With Fire…
Más. Az egyes sorok közt még nem teljesen ideális a kémia. Ezt részben orvosolhatja az idő. De amit nehéz lesz kiküszöbölni, az átütő kreativitás hiánya. Egypár begyakorolt figuránk eredményes volt, de ha az ellenfélnek sikerül(t) megfékezni a kontrát, akkor már megtorpan(t) a támadás. Nincs egy Gergel szintű ész a csapatban.
A kis mozgékony Esmerald Aluku (Mathieu Valbueanára emlékeztet) nagy fegyver lehet, de neki is hiányzik egy játékmester.
Marin Ljubičić. Remek és biztonságos passzok a térfelünkön, a meccs elején pontos hosszabb labdák az üres területre, de amikor már egy meglepő játékmesteres passz kellene, megáll a tudomány – pontatlanok a passzok –, erre már nem elég Marin se.
Marin védekezése. Tizenhatos előtt remekül védekezett, áttekintéssel, de az ellenfél kontrájánál tanácstalan, nem ér vissza, és így lemarad a középpálya fontos része. Még egy dolog: Zlín ellen körülbelül négyszer elvesztették a hátvédek a labdát, de segített a játékvezető, aki lefújta azt is, amikor a hátvédünk szimulálva hanyatt vágódott, hogy mentse a menthetőt…
Van még idő összepofozni a csapat arculatát, s még talán van mit kifacsarni a nem túl kreatív régi gárdából, vagy a dinamikusabb újoncokból. Picit nehezíti László Csaba helyzetét, hogy a játékosállomány kreálására régebben nem volt jellemző a tipológiai szempont és a klasszikus csapatépítési szabályok. Good Luck Csaba, és szerdán jön a cikkem a felöltözésről…