Megismerkedsz valakivel, a bemutatkozást ugyanaz az érdektelenség kíséri, mint már előtte oly sokszor. Váltotok néhány mondatot, aztán pár perc után úgy érzed, hogy jó a másik beszélgetőpartnerének lenni, a kezdeti közönyöd érdeklődésbe fordul át, figyelemmel kíséred a gondolatait, a mozdulatait. Számot cseréltek, letelik a várakozási idő kétnapos íratlan szabálya, és ő jelentkezik. Ismerkedtek, megtörténik az első randi, ahol mély beszélgetések, könnyed csevejek, hosszú csendek és éhes tekintetek váltják egymást.
Ahogy múlik az idő, lassan hozzád ér, aztán jön az első csók, és egy újabb várakozással teli időszak veszi kezdetét.
Szép lassan egyre közelebb kerültök egymáshoz, elkezdtek tartozni a másikhoz és még egy kis idő elteltével az a csodás, jól elnyújtott első szex is megérkezik. Tökéletes forgatókönyv, az ideálisan lelassított lépésekkel a beteljesülés felé. Kasszasiker, tűzijáték, hollywoodi kellékek – minden adott. Ha már a filmiparig eveztünk, állítsuk le a sztorit ennél a pontnál, és tekerjünk vissza az elejére. Ugyanis, a két szereplő egymásra találása ebben a történetben inkább egy pornófilmhez hasonlítható és semmiképp sem egy lányregényhez.
Megismerkedsz valakivel, a bemutatkozást ugyanaz az érdektelenség kíséri, mint már előtte oly sokszor. Váltotok néhány mondatot, aztán pár perc után úgy érzed, hogy jó a másik beszélgetőpartnerének lenni, a kezdeti közönyöd érdeklődésbe fordul át, figyelemmel kíséred a gondolatait, a mozdulatait. Azt veszed észre, hogy a verbális kommunikáció kiszáll a reflektorfényből és már egy ideje a testbeszédé a főszerep.
Nincsenek erkölcsi gátlások, nincs romantikus forgatókönyv, a fegyelmezett én helyét az ösztönök veszik át.
Persze megfordul a fejedben a fenti szentimentális képsor lejátszásának lehetősége, de aztán villámgyorsan úgy döntesz, hogy ma inkább a pornócsatornára kapcsolsz. Nem kellenek a szóvirágok, az első randik izgalmai, csak az számít, hogy ma este benned legyen. A visszaszámlálás elkezdődik, és még mielőtt elérnél a nulláig, már ott fekszetek egymás mellett zihálva, egy meglepően jól sikerült első menet után.
Vajon lesz még holnapunk is, vagy nincs más, csak a jelenünk?
Ami ilyen szélsebesen kezdődik, ugyanilyen szélsebesen is ér véget? Biztos alapot adhat-e a kapcsolatnak, ha hármasával vesszük a lépcsőket és a jól bevált agy-szív-test sorrend követése helyett először valakit a testünkbe engedünk be? Vajon a séma működhet visszafelé is, ahol a test a kiindulásai pont és a szív a célállomás? Még ez is megtörténhet. Az élet egy kiszámíthatatlan műfajú alkotás, ahol a happy endre nincs garancia. De a távirányító, amivel a csatornákat váltogatjuk, a mi kezünkben van.