Megkezdődött a Fortuna Liga, és egy olyan mérkőzésen vagyunk túl Zólyombrézóban, ami egy kis szerencsével jobban is alakulhatott volna számunkra. Személy szerint úgy érzem, jobbak voltunk a hazai csapatnál.
Na, de itt van egy sorozat, amit hazai környezetben abszolválhat a DAC (5 meccs zsinórban), és szombaton a nem túl erős csapat benyomását keltő Sároseperjes lesz a vendég MOL Arénánkban.
A szkeptikusok Miava kilépésével már komolytalannak tartják ezt a bajnoki kiírást, viszont egy DAC-szurkoló számára minden mérkőzésnek tétje van.
Vegyük górcső alá, mivel is tudna bennünket meglepni a soron következő ellenfelünk, aki otthon kapott egy 0:2-t a Slopan csapatától.
Az erőviszonyokat összehasonlítva szinte semmivel, és az ellenfél edzőjének lehet két választása. Vagy kinyit és felvállal egy nyíltsisakos játékot a kiesés rémének tudatában, ami már nem fenyegeti, vagy próbál egy bunkerfocit játszani, és labdaszerzés után néhány szórványos ellentámadást vezetni.
A pozsonyiak ellen a 70. percig a Tatran állta a sarat.
Na már most, ha az ellenfél edzője úgy dönt, hogy a saccom szerint 3400 ember segítségét élvező hazai csapat ellen felveszi a kesztyűt, benne van a pakliban, hogy beleszalad egy hármasba, de ha a bunkerfutballra szavaz, nem biztos, hogy könnyű lesz nekik gólt rúgni.
Hogy milyen hatékonyak lesznek a széleken vezetett támadásaink és a kapu előtti gólínségünk, nem tudom, viszont ezen a mérkőzésen tuti megerősíteném csatárjátékunkat, és nagy hangsúlyt helyeznék a standart szituációk elvégzésére. Gondolok itt a 16-os környékéről elvégzett pontrúgásokra, amit a két csatár bepasszolt labdákból individuálisan kierőszakol. Ezen a mérkőzésen látszani fog érvényesülni a rövid passzos kombinatív játék a gyors súlypontáthelyezésekkel.
Feltevések és elméletek, de ezért szép a futball, mert pillanatok alatt borulhat a kigondolt taktika… A győzelemben mindenek felett bízunk.
Hajrá DAC!