Istenem, de rég vártam ezt a pillanatot, hogy izomból megírjak egy ilyen cikkcímet!
A sok gól és asszisztencia miatt? Igen! 🙂
Az elképzelhető legjobb forgatókönyvvel kezdődött az első tavaszi hazai meccsünk. A kilencedik percben egy remek hosszú labda Pamboutól a tizenhatos gyomrába, ideális ütemben a berobbanó Pačinda bal lábára kerül, egy kapáslövés, és Talian kapus már csak azt mondhatta, hogy: erről a meccsről ennyit… (vagy még négyet) Néha, ilyen egyszerű a foci…
Az első percektől látható volt, hogy a vendégeknek elég nagy gondot okoz a hatékony letámadás, későn érkeztek a párharcok java részében, és mi sorozatban könnyed passzokkal a védekező eperjesi játékosok mögé kerültünk – lásd Pačinda óriási helyzetét, amikor senkitől se zavarva, maga süvített a kapusra, de ebben az esetben már (és még) az eperjesi kapus hárított.
Körülbelül a huszadik perc környékétől picit ,,leült” a meccs, de még jobban észre lehetett venni a két csapat közötti különbséget. Amíg a vendégek fáziskéséssel támadták a játékosainkat, nekünk egy lazább letámadás is elég volt ahhoz, hogy megzavarjuk bármilyen elképzelésüket. Közelebb a kapunkhoz tulajdonképpen csak a pontatlan átadásainkból kerültek, de így se zavartak sok vizet, mivel tisztes távolsággal a hálóőrünktől bakiztunk, így volt időnk korrigálni. Megjegyzem: néhány hasonló hiba egy erősebb ellenfél ellen már nagyobb gondot okozhat.
Említésre érdemes az is, hogy nem egy távoli kapura lövésünk volt, ennek látványos és gyönyörű gyümölcse Pambou egészséges ,,ballábas lövése” volt, amellyel telibe találta a felső lécet.
A második félidő elején pár percre aktívabb lett a vendégek csapata, így kaptunk ajándékba nagyobb területet, és körülbelül négyperces folyamatos nyomás után, egy szögletet követően Sarr kényelmesen befejelte a második gólt. A gól után kezdett szétesni teljesen a vendégek védekezése, és mi ezt rutinosan kihasználtuk, sőt megengedtünk magunknak látványos akciókat is, amelyeknek helyzet a helyzet hátán lett a végeredménye.
Nevezhetjük a harmadik góltól a meccset sárga-kék exhibíciónak? Igen, mert nemcsak a 4532 fizető boldog néző figyelte ezt a DAC-fiesztát, hanem a tizenegy alamuszi eperjesi is.
Sokatmondó momentuma a meccsnek az ötödik gól volt. Ljubičić megpróbálta szöktetni Pačindát, Dzurik ezt a passzt talán megállíthatta volna, de nem, és Pačinda bal lába ismét kiosztott egy képzeletbeli pofont a keletieknek.
A meccs egyik nagy pillanata: a 82. percben egy remek védést láttunk az addig ,,pihenő” Slávik kapustól, amikor ,,kiszedte” Rolinc lövését a jobb alsó sarokból. A sok kritika mellett ennek is már épp ideje volt, hogy a kapusokat is megdicsérhetjük, akár egy mozzanat miatt is.
Na, szóval, a gólgyártás az ötödik találat után megállt, jobban mondva a játékvezető volt ünneprontó, visszatessékelte a szabadrúgást, és nem adta meg a gólt, amelyet egy frappáns, (talán) begyakorolt figurából összehozott a csapatunk. Kár, de ne legyünk telhetetlenek…
Resume. Nyertünk, szép gólokkal és felszabadultan, egy picit naiv csapat ellen. Ez egy kellemes és látványos szombat délután volt.
Megyünk tovább!