Anya, a nyelvem!

„Anyát sem vált az ember, mint ahogy anyanyelvet sem.”

Gál Tamás szavai ragadják meg talán a legérzékletesebben annak hangulatát, hogy miért fontos olyan tannyelvű iskolába íratni a kölyköket, mint amilyen nyelven édesanyjukkal, édesapjukkal beszélnek.

A közélet, kultúra területéről számos személyiség szólal meg a dunaszerdahelyi városi média által indított kampányban, köztük van a város polgármestere, Hájos Zoltán és alpolgármesterei, Horváth Zoltán és A. Szabó László, Németh Ilona képzőművész, Jarábik Gabriella múzeumigazgató, Világi Oszkár üzletember, vállalkozó és a már említett Gál Tamás, színész.

Fontos kiemelni, hogy a rövid beharangozó videóban egyszer sem a magyar, hanem az anyanyelvi oktatás jelentőségét hangsúlyozzák. Ennek az aprónak tűnő momentumnak azért van jelentősége, mert kitűnik belőle, hogy nem egymás ellen megyünk, hanem a lurkókért, nebulókért.

Az államnyelven oktató iskolák mellett elhangzó leggyakoribb érv, hogy a gyerek majd itt tanul meg jobban szlovákul. Tulajdonképpen nem hibáztatható a szülő, amikor ennek a feltevésnek szeretne eleget tenni, akkor viszont igen, hogy ha más aspektust figyelmen kívül hagy.

Az érv által kínált jövő ugyanis csőbe húzza a mit sem sejtő szülőt, aki úgy gondolja, hogy éppen hosszú távon gondolkodik a csemetéje életéről, holott csak egy, a faék egyszerűségével felérő indokot kap, amely épp a gyerek gazdagabb és tartalmasabb jövője mellett szóló érvrendszert homályosítja el. Ergo nem látja a fától az erdőt.

Nem azért, mert mondjuk magyarul tanulni sikk, hanem mert az ember saját anyanyelvén sokkal mélyebben ért meg egy gondolatot, és azt sokkal kifinomultabban tudja továbbadni.

Nem azért, hogy később a mellét veregetve villoghasson a nemzet nagyjaival, mások tollával, hanem hogy bármely szakterület ismereteinek összes rétegét elsajátíthassa; nem magolva, hanem kibontva, átszűrve, megértve.

Nem a privát, nemzeti romantikus történelmünk teszi majd gazdagabbá, hanem az, hogy saját anyanyelvén másokét is megérti.

Magyarnak lenni/maradni nem érdem, hanem a világ legtermészetesebb dolga. Ahogy adott esetben szlováknak, romának, ruszinnak is, és még sorolhatnám.

Éppen ezért

a közelgő, áprilisi iskolai beiratkozáskor nem azt kell szem előtt tartani, hogy a gyerkőc mit nyer azzal, ha egy eleve hamis érv alapján mindent államnyelven tanul, hanem hogy mit veszít azzal, ha nem az anyanyelvén.

 


 

Az írás megjelent a Klikk Out 2017/3. számában.

MEGOSZTÁS
Szilvási Tibor
Európai, szlovákiai magyar, környezet-, állat- és emberbarát fickó vagyok, 2008-tól hír- és kattintásvadász, nyelvtannáci firkász.„Always Look on the Bright Side of Life“ (Monthy Python)