2014 tavaszán ő volt a Megváltó. Ugyanabban az évben, az őszi szezon alatt, már ingadozott alatta az edzői szék, és 2015-ben, a tavaszi felkészülés alatt váltotta őt Tomislav Marić. Nem csak erről az időszakról, hanem a rákövetkező több mint két évről is kérdeztem Radványi Mikit. Ja, és rákérdeztem a bősi pletykára is…
Két év telt el amióta elbúcsúztál a Sport utcától, tulajdonképpen mi is történt 2014-ben?
A 2014-es tavasz úgy fog bekerülni az önéletrajzomba, mint a legszebb és egyben a legnehezebb időszakom. Az új tulajdonos érkezését óriási fociláz követte. Az emberek újra elkezdtek a futballról beszélni, és az se volt gond, hogy hat pont hátránnyal kezdtük a tavaszi idényt.
Egy fantasztikus csapattal dolgozhattam, egy közösséget alkottunk, és ami fontos volt, a szurkolók mindig mellettünk álltak.
Viszont, az őszi szezonban nem úgy alakultak az eredmények, ahogy a vezetőség kívánta volna.
Mi történt ebben az időszakban?
Nem sikerült megtartani a kulcsfontosságú játékosokat. Elkezdtük a fiatal játékosok beépítését, a csapathoz több fiatal játékos csatlakozott, mint például Černák, Tóth vagy Sabler. Közülük kettőt valamilyen módon sikerült beilleszteni, a fiatal Tóthot is próbáltuk, de szerintem túl sok esélyt kapott.
Akkoriban nem volt gond a kilencedik vagy a hatodik hely, az volt a cél, hogy a fiataloknak teret adjunk.
Merem állítani, ha nem erőltetjük például Máriót az első két rossz teljesítménye után, lehet, hogy reális lett volna az ötödik hely. Nekem ez jó tapasztalat volt – ha nincs hosszútávú edzői szerződésem, akkor mindig az eredményességre kell törekednem.
Hibáztál valamiben, vagy valamit máshogy kellett volna csinálnod?
Az eredménytelenség döntött arról, hogy a tulajdonos helyettem egy nemzetközi szintű edzőt választott a magasabb célok elérése érdekében.
Kérdem tőled, ilyen helyzetben volt lehetőségem változtatni valamin, ami megmenthette volna a pozíciómat?
Szerintem nem… Nyáron leültünk a tulajdonossal és egyéves szerződést írtunk alá. Sejtettem, hogy nem számolnak velem hosszútávon. Másrészt, én ezt úgy könyveltem el, hogy ez a egy év is ajándék volt a DAC-tól.
Szakmai szempontból szerinted milyen hibákat követtél el 2014 őszén?
Szerintem nem voltam elég erőszakos a nyári átigazolási időszakban.
Nagyobb nyomást kellett volna gyakorolnom a vezetőségre. Az alap embereket meg kellett volna tartani, és a fiatalokat hozzájuk építeni. Ez nem történt meg. Rossz döntések miatt sok pontot vesztettünk, és a mai világban az eredmények teszik az edzőt. Ha nem megy a szekér, akkor én vagyok az első ember, akit menesztenek a csapatból. Így is lett, mivel nem tudtuk pótolni a játékmester Roman Gergelt. A másik dolog az volt, hogy míg tavasszal a többi csapat lebecsült minket, ősszel már sokkal jobban odafigyeltek ránk.
Tudom, hogy miután távoztál, figyelted a DAC meccseit. Megosztanád velünk az észrevételeidet?
Ez mindig nehéz egy edző számára, hogy értékelje a kollégákat. Sok hektikus dolog történt, amiket a vezetőség tagjai sem akartak, hogy megtörténjenek. Nem sok minden változott pozitív irányban, és most nem az infrastruktúráról beszélek. A dunaszerdahelyi edzéskörülményekről nagyon sok csapat csak álmodozhat. Viszont eredményekben ezt nem láttam. Nem láttam 2015-ben, s nem láttam 2016-ban sem, kivéve az utolsó pár mérkőzést, de azt hiszem, hogy Németh Kriszti is ugyanabba a csapdába került, mint én – ami a fiatalok beépítésének és az eredményességnek az ütközését illeti.
Ilyen anyagi háttérrel és ilyen körülményekkel a csapatnak máshol kéne tartania.
Van esetleg valami prognózisod, ami a DAC jövőjét illeti?
Szerintem jó úton halad a klub. Épül az akadémia, ami több edzési lehetőséget ad. Nagy a fejlődés a regeneráció terén is. Kíváncsi vagyok, hogy László Csaba mennyi időt kap. Mert arra bizony idő kell, hogy hosszútávon tudjon valamit alkotni. Mivel a Miava kilépett, lesz tizennégy meccs arra, hogy kialakuljon a csapat gerince, és aztán már csak posztokra kell igazolni játékosokat.
Ma már mindenki máshogy tekint a DAC-ra mint három-négy évvel ezelőtt. A DAC tulajdonképpen egy élcsapat, csak az eredmény nem ezt mutatja.
Lehet Szlovákiában nyíltan beszélni a fociról, úgy, mint a nyugati országokban?
Mint edzőnek nem. Sokszor meg kell gondolnia, mit mondhat. Persze, nem olyan vészes a helyzet, de vannak dolgok, amikről az edző nem szívesen beszél. Ha mindent elmondanék, amit gondolok, akkor rengeteg kaput zárnák be magam előtt. Már azzal is gond van, hogy az edző mit nyilatkozik egy meccs után. Németországban nyíltan kritizálják az edzők a bírókat, amíg itt pénzbüntetés és eltiltás vár az edzőkre.
Pro-licences edző vagyok, és nem mondhatom el a szakmai véleményemet, mert a játékvezetőknek ez gondot okozna.
Az utolsó miavai meccsem után egy újságíró megkérdezte, hogy szerintem a bírók helytálltak-e az utolsó tíz percben. Erre azt válaszoltam, hogy nem. Egy hét múlva már a büntető bizottság előtt ültem. Ha a meccs utolsó tíz percében három piros lapot osztanak ki és tömegverekedés tör ki, akkor nekem nem mondja senki, hogy a játékvezető jól végezte a dolgát.
A távozásod után melyek voltak a karriered mérföldkövei?
2015. július 1-től a cseh másodosztályú Frýdek-Místek-ben kerestem a kenyerem. Egy erős bajnokságról van szó, amiben a Fortuna Liga néhány csapatának sem lenne könnyű helytállnia az éllovasok között. Ami engem illet, a klubtulajdonos hároméves szerződést ajánlott. A kezdetekben az volt a feladatom, hogy kiszűrjem a csapatba nem illő játékosokat.
Tizenöt meccsből tizenegyet elvesztettek, úgyhogy az első dolog, amire megtanítottam a srácokat, hogyan kell ,,nem kikapni”.
A második fázisban erősítéseket hoztunk – Újlaky, Kristo, Klabnik és Hošek személyében. A tavasznak a tizenharmadik helyről indultunk, és hat meccsből ötöt megnyertünk, egyet döntetleneztünk. Ekkor választottak meg a cseh futballszakértők a Hónap edzőjévé a második ligában. Megmenekültünk a kieséstől, így esélyt adtam a cserepadosoknak és a tizedik helyen végeztük. Következett a miavai ajánlat, amelyet elfogadtam, persze ennek a frýdeki tulajdonos nem nagyon örült, mivel félbehagytam a munkát, de végül megértette.
Miava…
Éppen kórházban feküdtem, amikor Halabrín úr telefonált, hogy edzőt keresnek Miaván. Ez nagyon megtisztelt, hiszen Szlovákiában még kb. kétszáz pro-licences edző van, és ebből száznyolcvan munkanélküli. Tudták, hogy szerződés alatt vagyok, de ez nem jelentett gondot – kivásároltak Frýdekről. A csapathoz két héttel az EL-selejtező előtt érkeztem.
Érdekes párharcot vívtatok az osztrák Admirával…
Az első mérkőzés az Admirával nagyon jól sikerült, annak ellenére, hogy lesérült a védelmem kulcsembere. Idegenben döntetleneztünk, és a hazai meccs a második félidőben úszott el. Nem jutottunk tovább, de mégis jó tapasztalat volt.
Elkezdődött a Fortuna Liga is…
Jól kezdtünk, három idegenbeli meccsből hét pontot gyűjtöttünk. Viszont a tizenharmadik fordulóban belegázoltunk egy sikertelen meccsbe, a Zólyombrézó ellen a második helyért vívott összecsapáson.
Itt kezdődött a hullámvölgyünk.
A DAC elleni meccsen láttam, hogy megingott a csapatodban a fegyelem…
Kevés ilyen meccset játszottunk, de igazad van. A korai rúgott gól megártott nekünk és azt gondoltuk – behúzzuk a mérkőzést. A DAC felzárkózott és a kapusom két olyan gólt kapott, amit nem szokott. Nyomás nehezedett a csapatra és már nem tudtunk mit kezdeni vele.
Jött egy döntés a Miava tulajdonosaitól a szezon közepén…
Egy héttel a döntés előtt még a klubelnökkel egyeztettem, hogy melyik játékos marad és kiket küldök el. Sőt, már a lehetséges erősítésekkel személyesen beszéltem. Az ominózus Miava–Slovan meccs után, ahol három játékos (két pozsonyi, egy miavai) lett kiállítva, a fegyelmi bizottság a bírói komisszió hatására úgy döntött, hogy két Slovan- és három Miava-játékost büntet meg.
A vezetőségnél ekkor telt be a pohár, és meghozták azt a döntést, hogy kilépnek a Fortuna Ligából.
Több ilyen kisváros van a Ligában. Előfordulhat, hogy ők is hasonlóan kilépnek a bajnokságból?
Ameddig a nagyvárosok, mint a Nyitra, Kassa és a Besztercebánya nem tudnak ligát játszani, addig ez gondot jelenthet, és persze az is, hogy nincs egy erős törvényrendszer kialakítva, ami megakadályozná a csapatok szezon közbeni kilépését.
Egy radikális és elrettentő erejű törvényt kéne hozni, hogy a klubtulajdonosoknak eszükbe se jusson kilépni a bajnokságból.
Sokan hívtak Csehországból és Magyarországról ez ügyben. Bohócligának nevezik a bajnokságot…
Ezzel teret kapott a bundázás és a korrupció…
Igazad van, ezzel csak egyet tudok érteni. Szerintem sok elsőligás klubban pezsgőt bontottak, mert tudták, hogy nagyobb befektetés nélkül megúszták a kiesést.
Egy ilyen tét nélküli ligában mi lehet az, ami motiválja a játékosokat?
A játékosok elsősorban profik. Pénzért játszanak és a prémiumokért. Másodsorban meg nem mindegy, hogy a csapat milyen helyezést ér el, mivel az első hat helyezett több hazai meccset játszhat.
Próbálj valami pozitívumot találni ebben a helyzetben. Így kisebb csapatok is megpróbálhatnak nyílt focit játszani félelem nélkül. Nem gondolod?
Annyi támadó jellegű játékos nincs az országban, hogy mindenki három csatárral lépjen pályára.
Nézzük csak a válogatottat, ahol egy vérbeli csatár sincs, nem még a bajnokságban.
Sokan támadó focit akarnak majd játszani, de hogy lesz-e hozzá kellő számú játékos, azt nem hiszem.
Miki, ma mi a helyzet veled, rendezve lett minden a Miavával, már ami a szerződésedet illeti?
Persze, korrekt módon megegyeztünk. Mi a helyzet velem? Élem a szabad edzők nyugodt életét – meccseket nézek a tévében, kijárok a stadionokba is, és ami a legfontosabb, foglalkozom a családdal.
Elhangzott egy pletyka, hogy te és Bős… Mi igaz ebből?
Nézd, én mindig nagyon örülök annak, ha az edzők és a szakvezetők kikérik a véleményemet. Ezt történt Bőssel is,
semmilyen hivatalos funkcióról, vagy esetleges szerződéses együttműködésről nincs szó.
Másfelé kacsingatok… 🙂
Oké, erről majd kérném tőled az infót…
Meglesz… 🙂