Szinte össze sem lehet hasonlítani a kezdeteket és napjaink megnyilvánulásait az egyik legnépszerűbb közösségi portálon, a Facebookon. A 2004. február 4-én működésbe lépő Face ma már megközelítőleg 1,59 milliárd felhasználót tudhat magáénak, és ki tudja, hol a vég?!
Óriási tömeget mozgat meg ez a közösségi portál.
A politikusok meggyőződéseik, népszerűségi listájuk erősítésére, csoportok, magánszemélyek véleménynyilvánításra is felhasználják a fészbuk „erejét”.
Viszont a nagy tömeg a hétköznapi kíváncsi ember.
Barátokat, régi ismerősöket találunk meg, de természetesen vannak nemkívánatos, személyünknek nem szimpatikus emberek is, akiket az adatlap adta lehetőségek által szelektálhatunk.
Hogy mi történik akkor, ha egy-egy személyt letiltunk és láthatatlanná válunk számukra?
Csinál egy másik, úgynevezett álprofilt, ahova fényképeket tölt fel, hamis nevet, személyazonosságot vesz fel, és megpróbál valós személynek tűnni.
…és újra bejelöl, hogy lássa posztjaidat, megnyilvánulásaidat, az életedet. (már akinek)
Jobbik eset, ha nincs hátsó szándék és puszta kíváncsiság vezérli tetteit, de találkoztam már rosszindulattal, sőt nézeteid felvállalása miatt kiközösítéssel is.
Én ezeket az embereket nevezem fészbukkurváknak,
akik álprofilok mögé bújva mondják meg a véleményüket, figyelik posztjainkat, és puszta rosszindulatból véleményeznek.
Na, de mi van, ha nem látnak semmi érdekeset…?