A marveles félisten, gyerekkorunk rettegett szörnyetege és még egy befáslizott ősnőci is bebútorozik az elménkbe.
Thor – Ragnarök
Mi ez?
A Marvel-szuperhős harmadik önálló filmje. A szőke, hosszú hajú félistent és az ő rendíthetetlen kalapácsát figyelembe véve nem kis merészség azt állítani, hogy ez lesz az eddigi legviccesebb (a szó pozitív értelmében), de megvannak ennek az előjelei. Lejjebb elárulom, mik azok, ne légy türelmetlen!
Tudnod kell, hogy:
A következő, november 3-án bemutatandó Thor története onnan folytatódik, ahol az Avengers 2: Ultron kora véget ért. Thornak haza kell utaznia, hogy az Asgard bolygót megmentse a pusztulásától, azaz a Ragnaröktől, mert Loki megint galibázik. Sikerül kiszabadítania egy ezer évre elzárt pusztító amazont, Helát (Cate Blanchett), aki pedig egy zsenge ujjgyakorlatként rögtön elmorzsolja Thor barátunk kalapácsát. Az ökle nélkül ez a hústorony se ér sokat, fogságba is esik, majd egy olyan bolygóra kerül, ahol gladiátorokat eresztenek egymásnak. Az egyik sarokban Thor, amott pedig kicsoda? Na ki? A nagy zöld Hubbabubba. Végre megint látunk egy pöpec egymásnak feszülést a két kolosszustól, mint az első Avengersben, de aztán a kapcsolatuk finomodik, és elindulnak megmenteni a világot.
És kit érdekel?
Ugye? Én is ezt mondtam. Aztán megláttam, ki rendezi a filmet, és úgy kellett visszahegeszteni a megzuhant állkapcsom. Taika Waititinak hívják az ürgét. Nyugi, nem lesz eres Apu szeme attól, ha nem tudod, ki ez a faszi, de a Marvel mögött tüsténkedő kreatívok elég vagányat húztak vele. Waititi egy új-zélandi rendező, aki eddig csak független filmekkel pusztított, de olyanokkal, hogy az embernek rendre erősen összpontosítania kell, hogy az abszurd/fekete/morbid humorától ne szivárogjon ki a hátsóján a híg töltelék. Lásd pl.: Hétköznapi vámpírok, Eagle vs. Shark. Szóval kalapemelés és szorítás.
Az
Mi ez?
Az, ami miatt a mai harmincasok gyerekkoruktól rettegnek a bohócoktól.
Tudnod kell, hogy:
Stephen King egyik legnevesebb művéről van szó, amelyből 1990-ben már készült egy kétrészes tévéfilm. A nyolcvanas évek nosztalgiája tovább tombol, a Stranger Things sikere pedig ennek jó kis pillére. BMX-es gyerekek menekülnek egy ismeretlen dimenzióból érkezett szörnyeteg elől, aki a csatornában lakik. Na már most: ilyesminek kétfajta vége lehet. Egyrészt rossz, ha a bohócon majd nevetni fogunk, mert rémisztő helyett gagyi lesz, vagy pedig a kevesebb néha több elve alapján majd inkább arra gyúrnak, hogy a groteszkül vigyorgó paprikajancsit inkább ne is lássuk, csak tudjuk, hogy ott van épp mögöttünk.
És kit érdekel?
Ha olyan jelenetek követik majd egymást, mint a csatornába úszó papírhajós, vagy a szólóban lebegő lufis, akkor engem semmi se állít meg. Gyereket hagyd otthon, ő majd megnézi harminc év múlva. Nachost meg ne vegyél, mert kiköhögöd. (Bemutató: kb. szeptember 8.)
A múmia
Mi ez?
Akár úgy is hívhatnánk, hogy Mission Impossible: The Mummy Edition. Tom Cruise fut, ugrik, repül, úszik, alámerül, felemelkedik, győz.
Tudnod kell, hogy:
Az egész hacacáré Boris Karloff 1932-es klasszikusából ered, ahol régészek keltenek életre egy több ezer éve erőszakkal szarkofágba zárt sötét alakot, akinek a bosszúja megolvasztja még a levegőt is. Bár a moziból és a tévéből manapság már leginkább a Brendan Fraserrel és Rachel Weisszel elkészített 1999-es a hivatkozási alap, vagy legalábbis amire mindenki emlékszik. Hogy azért mégse legyen ilyen evidens a másfél évtizede jegelt sztori felolvasztása, most nő a múmia, és Londonban is pusztít.
És kit érdekel?
Hát ha Tom Cruise-tól egy könnycsepp jelenik meg a szemed sarkában, akkor Te vagy az ő emberük, de ha remegni kezd tőle a szemhéjad az idegtől, akkor számodra ez tabu. (Bemutató: június 8.)