Ki lakik odabent, mit rejt a mély? Ki se fossa le?! Pillanatok alatt próbáljuk leszűrni a másikról, hogy kicsoda. Se zsír, se hús, csak a partra vetett csontok. Nincsen réteg. Mi fán terem, az vajon gyümölcs vagy méreg?
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy élet. Valahol a Cooperenciás tengeren és a pödrött bajszos süveghegyeken túl, ahol a lusta markú, irigy malac egykor még nem fúrt.
Öreg kín az irigység. Kolbászból sehol sincs kerítés, ahol mégis, ott helyenként penészes a töltelék. Mindig zöldebb a szomszéd nője, s erről susmorogni mér’ ne kőne?! Különben nem zörög a haraszt, és moroghat a sárga paraszt. Sarat dagaszt, míg marad körme és ujja.
Új lenyomata egy trágyalétnek, ahol nincsen péntek, se kedd vagy csütörtök. Az önző éhes napkeltétől torkaszakadtáig.
A lusta rest a tétre, a büszke, kinek kell a tüske, a kapzsi meg, kinél amúgy megy a habzsi-dőzsi. Ez mind kisajátítja még a kínt is. A panaszkodás docense, nála jobban tilos szenvedni. Ő a teremtés könnye, kiűzetné a paradicsomból még a magokat is.
Lúd a talpa? Balra el. Repedt a sarka? Jobbra el. Tenisz a könyöke? Balra el. Nincsen nyaka? Jobbra el. Karfiol a füle? Balra el. Kék a szeme? Jobbra el. Arca csupa derű? Balra el. Csípőjének a ringása? Jobbra el. Bikicsunáj vagy no roxa áj? Jobbra el.
Nemcsak online, de offline is faék egyszerűségű logikával döntünk másokról, pedig a „Tinder-tojásban“ ott a tejfognyi alkatrészek, meg az ezerszínű, izgalmas matricák.
Merülj el végre ebben a végtelenségig táguló és csilingelő akváriumban, mint a galaxis delfinjei! Mondd, hogy viszlát, és kösz a halakat!
Tavasz van, s noha agyad nagy, magad vagy, de ha ravasz vagy, szavad van, és ha (örök) kamasz vagy, szabad vagy.