Ha már Santa Clausunk van, miért ne lehetne Easterünk vagy Passoverünk is? Minek nekünk a húsvét? Már a Mindenszentek sem a régi! Azt is Haloweenként emlegetik zombi polgártársaink… Mostanság nagy előszeretettel használjuk a „hagyomány” vagy a „hagyományos” kulcsszavakat. Talán túl vagyunk pörögve, és a régi nyugodtabb időkbe vágyunk?
Menj dolgozni! Kövesd a divatot! Engedelmeskedj! Nézz tévét! Költekezz! Fizesd az adód! Tűnj boldognak! Viselkedj normálisan! És most ismételd utánam: Szabad vagyok! Tévedés! Rabszolga vagy, állampolgár! Csak a halálod napján adnak hírt rólad EMBERKÉNT! Beugrik?
Mindegy, hiszen a hitünk szerint egyszer mindannyian feltámadunk nem? A húsvét a tavasz kezdete, a természet újjászületése, és elsősorban Jézus Krisztus halálának és harmadnapi feltámadásának ünnepsége. A húsvét az egyik legrégibb keresztény ünnep, és a legjelentősebb az egyházi év ünnepeinek sorában. Jézus Krisztust zöldcsütörtökön az olajfák hegyén elfogták, nagypénteken Pilátus által halálra ítélték, megostorozták, keresztre feszítették! Majd ahogy Jézus előre megmondta – harmadnap, húsvétvasárnap hajnalán feltámadt.
Ismertek legalább egy valakit, aki betartotta a húsvét előtti negyven napos böjtöt? Nagy döfés lenne a konzumvilág szívébe, ha böjtölnünk kéne.
Negyven napig kenyéren és vízen, és azt is csak egyszer naponta. Inkább vásárolj! Csokinyuszit, vagy -tojást, akár fehér csokibárányt… Mindegy, mit! Csak vásárolj! Már nem csak a Télapó hoz a gyerekeknek csomagot! Már húsvétkor is elvárják! Vagy fogd a szűk családod, és menj wellnessbe! Minél több csillag, annál nagyobb mámor, és annál több „like”! És ne feledd a szelfit és a kékbukot! Mindenképp tűnj boldognak! Számolj be minden percedről, hadd lássa a világ, menyire boldog vagy! Meg a rablónak is jól jön, hiszen tudni fogja, mikor ugorjon be hozzád!
Hol vannak már a hagyományok…? Emlékezetünkben még talán akad egy két folt, de azok is csak az idősebbek agytekervényeiben tekeregnek. Emlékszem még a gyermekkorom húsvétjaira… 🙂
Nem maradt asszony vagy leány szárazon Nemeshódosban, az biztos! Barátaimmal bejártuk az egész falut, kapuról kapura haladtunk, és nyitottunk be a házakba. Nem volt zárva egy sem… Sőt!
Tárt karokkal vártak, étellel, üdítővel kínáltak. Nem volt akkoriban Chanel parfüm, megtette a szappanos víz is. Ha egyikünknek netán akadt kölnije, öntözés közben suttyomban osztoztunk rajta, és így tovább, és így tovább minden háznál, minden leánynál… Mondókánkat elmondtuk, piros tojást a táskába, az aprópénzt meg zsebre vágtuk… 🙂 Manapság? Bezárkóztunk, magas kerítéseket építettünk és a hagyományokat lassan kirekesztetjük életünkből.
A mendikálást reggel hét órakor kezdtük, délig mindig befejeztük! Úgy mondták az öregek, ebéd után már csak a húgyos legények öntöznek. Mi nem tartottuk magunkat se legényeknek, se húgyosoknak, így ebédkor már odahaza számoltuk az aprópénzt…
Nagymamám udvarán gyűlt össze a család, délelőtt a férfiak az asszonyokat, délután az asszonyok a férfiakat locsolták a kút vizével… 🙂 Volt ám fogócska rendesen, kacagás, üvöltés egyszerre.
Ápoljuk a hagyományokat köreinkben minél többen! Ne hagyjuk, hogy a hagyomány és a régmúlt feledésbe merüljön! Ápoljuk emberi kapcsolatainkat, jó szomszédi viszonyainkat… Mert másképp Game Over!
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek! 🙂