A Dunaszerdahelyi járás futballberkeiben létezik néhány nyílt titok, és idézhetnék egy mára már közhelynek számító mondást is a futballban félistennek számító Puskás Öcsi bácsitól:
„Kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci”.
Részletezzük „szakmailag” ezt az mondást, lekicsinyítve a Dunaszerdahelyi Járási Labdarúgó Szövetség által irányított futballbajnokságban. A mai falusi csapatok működéséhez nem kevés pénz kell, amit nagyrészben a község pénztára biztosít, és ha nem olyan a megválasztott képviselő-testület hozzáállása, akkor nem jut elegendő forrás a még mindig legnépszerűbbnek tartott sportág finanszírozására.
Természetesen az sem megoldás, hogy majd valamelyik vállalkozó nyakába akasztja a tisztelt testület, hogy az majd oldja, ahogy akarja a kérdést.
(lásd Királyfiakarcsa)
Sajnálkozhatunk pro és kontra.
Tisztázzak valamit.
Sosem tettem a futballba a saját pénzemet, egy község elöljárója sem voltam, és ha szakmai tudásomat megfizették, akkor oké, ha nem, hát nem.
Szóval anyagi szempontból nem rajtam múlott egy község futballklubjának a működése!
Írásom abból kifolyólag született, hogy nagyon sok ismerősöm és barátom van a fentebb említett faluban.
16:0
Biztos vagyok abban, hogy akinek a foci semmit sem jelent, és labdába életében nem rúgott, az is felkapja a fejét eme szégyenletes eredmény hallatán, nem még azok, akik sárosfai létükre öregbítették a falu hírnevét a futballpályákon.
Nem voltak kevesen!
Minden tiszteletem azoké a játékosoké, edzőé, akik a pofozógépszerep ellenére még mindig kiállnak a sárosfai futball mellett.
Lehet a kialakult helyzetet magyarázni pénzkérdéssel, játékoshiánnyal, hozzáállással.
…talán egy valami hiányzik, de nagyon, mégpedig az
ÖSSZEFOGÁS.
U.I.: A kárörvendőknek, gúnyolódóknak csak annyit, hogy a győzteseknek kijár a tisztelet, ám a veszteseknek szintúgy!!!