Az italo disco zenei zsáner nevének hallatán valami kis olasz faluban lévő diszkó juthat az eszünkbe, ahol erős olasz slágerek szólnak, és ömlik a Martini. Ez viszont ennél sokkal bonyolultabb. Hogy mit is jelent pontosan? Erre kaptok választ az alábbi kis történelmi visszatekintőből, és a stílus hazai művelőinek hozzászólásából.
Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején valami hatalmas forradalom zajlott a zenében. Akkoriban a diszkózene kezdett eltolódni a teljesen elektronikus megszólalás felé, a hangszereket felváltották a szintetizátorok, dobgépek, szekvencerek, robothangú vokóderek, melyek jellegzetes hangzása és stílusa sorra teremtette a zenei zsánereket. Így született Chicagóban a house, Detroitban a techno, és Milánóban az italo disco. Ezen a néven nyerte el végleges formáját az elektronikus tánczeneként induló zsáner, amely közben Amerikában a harsány, gyors Hi-NRG stílussá, Európában pedig space discóvá formálódott.
Harmincöt éve Olaszországban a dj-k nagyon nehezen juthattak lemezekhez, a dollár magas árfolyama miatt az amerikai importlemezek ára túlságosan magas volt, így az olasz producerek saját tánczenegyártásba kezdtek. Beindult a tömeges gyártás, a stúdiók, lemezkiadók ipari mennyiségben kezdték ontani a zenéket.
Milánóban létezett egy kiadó és lemezbolt, a Goody Music, mely főleg amerikai lemezek forgalmazásával foglalkozott, de később ők és a ZYX Records exportálták az italo disco zenéket a nagyvilágba, ami nagyban hozzájárult a stílus népszerűsítéséhez.
1983-tól már hatalmas slágereket szült az italo. Ilyen volt a római születésű énekes, Fabio Roscioli, azaz Ryan Paris első kislemeze, a Dolce Vita, amely ötmillió példányban kelt el, és több európai országban is listavezető volt!
A Dolce Vita hangszerelő-producere, Pierluigi Giombini második nagy sikere, a fülbemászó zongoradallamával világhírűvé vált I Like Chopin, amit Paul Mazzolini énekelt, nyolcmillió példányban fogyott el és tizenöt országban volt első a toplistán. (Később Kozsó is feldolgozta az Ámokfutókkal, Meghalok egy csókodért címmel).
A Németországban élő híres olasz, Giorgio Moroder talán a legismertebb figura a műfajban, de jelentős helyen szerepel Alexander Robotnick, Dirty Talk, Mr. Fiagio, Gino Soccio, Casco, BWH, Kano, A Number Of Names, Doctor`s Cat, My Mine, `Lectric Workers, Fun Fun, és így tovább…
A műfaj hosszú éveken át uralta a diszkókat. Az újkori popzene ugyan kiszorította egy időre a táncparkettről, most viszont visszatérni látszik, hiszen egyre több lemezlovas tesz fel 30-40 éves lemezeket, egyre több producer nyúl a jellegzetes hangzáshoz.
Vajon újra beköszönt az italo disco fénykora?
Megkérdeztem pár hazai és magyarországi DJ-t, lemezgyűjtőt, partyszervezőt és producert, mondják el, mennyire áll hozzájuk közel ez a fajta tánczene.
Balla Zoltán aka Galactic Jackson (DJ, gyűjtő)
Te vagy a magyar italo disco megtestesítője! Te találod meg a legjobb zenéket, és játszod le a kiéhezett közönségnek. Mi alapján válogatod a lemezeket, mi az, ami megfog egy italo zenében?
Kicsit „durva kijelentés”, hogy én lennék a magyar italo disco megtestesítője! Nagyon rosszul érezném magam, ha ez így egy az egyben lenne kimondva, mert van pár barátom itt Budapesten,akik már régebb óta művelik ezt a műfajt, és én is sokat tanultam tőlük. Velük együtt vagyunk! Az viszont igaz, hogy talán én lettem a legtöbbet elhívott italo discót játszó lemezlovas a fővárosban.
Ha most olyan buliról beszélünk, ahol csak italót kell játszani, akkor elég könnyen tudok lemezeket szelektálni rá. Persze ez is elég könnyelmű kijelentés, mert órákat vagyok képes eltölteni azzal, hogy válogatom őket. Ugye, annyiból könnyű a helyzet, hogy ezeknek a zenéknek szinte 100%-uk táncorientált, és pont az a cél, hogy mint DJ-k, megtáncoltassuk és mosolyra bírjuk azokat, akik ellátogatnak egy ilyen partyra.
Nem titok, hogy nagyon sok rossz italo disco is van! Nagyon sokat kell keresgélni, hogy mindig találjunk jókat! Természetesen az is a koncepció része, hogy egy ilyen buliban mindig más diszkóslágereket játsszunk le, mint a másik DJ. Mindig tudjunk újat mutatni, és ne csak a legismertebb és legnagyobb slágereket pörgessük. A slágerek is kellenek, nagyon is! Azzal lehet mindig kicsit felpörgetni a hangulatot.
Szerencsére a régi italodisco-lemezeken úgy jelent meg a zene, hogy egyik oldalon az énekes verzió, a másikon pedig az instrumentális változata. Ennek azért örülök, mert sok esetben van olyan, hogy az iszonyatos jó zenei alapra borzalmas ének megy rá. Ilyenkor az ének nélküli verziót játszom.
Ami megfog ebben a stílusban, az a hangulat, az egyszerű ének és dallam. A legtöbb a szerelemről és az érzelmekről szól! Nagyon hiányzik a mai zenékből, hogy mindezt őszintén sülyesszék beléjük. Talán ezért is újra menő most ez a stílus, mert az emberek kiéheztek az érzelmekre!
Azt nem tudom, hogy merre formálódik majd tovább, de nagyon sokan bújtatják most új köntösbe is, ami nagyon jó dolog.
A klasszikus italót viszont soha semmi nem fogja pótolni. Az egy időszak volt, nem is akármilyen. Az ideje lejárt. Halványodni fog, de majd mindig újra előbukkan. Én is ezen vagyok teljes erővel!
Végh Imi, aka ImiAFan (Zenei Producer, lemez kiadó tulajdonos)
Az italo disco jegyei felfedezhetőek a zenéidben, mennyire áll közel Hozzád a stílus?
Van két italo disco hangzású számom, melyeken főleg Keen K-val, a berlini producerrel dolgoztam együtt. De a zenéim szinti-dob hangvilága eléggé közelít az italo felé, a minap pont emiatt vásárolt tőlem lemezeket egy mexikói bolt.
Szeretem az italót a 80-as évek óta, mondhatni, azon nőttem fel a Kraftwerk, Depeche Mode és a New Order mellett. Ez volt az új hullám, ami magával ragadott. Pont azért áll hozzám közel, mert szeretem az egyszerű hangzást. A csodás analóg szintik egy kerek melódiát alkotnak, nekem ez a zene egyszerre tiszta és piszkos is.
Szerintem hiányérzete van az embereknek a melódia iránt. Az italo disco kicsit romantikus zene, és jó rá táncolni is.
Napjainkban egyre több jó italo szám születik a korai 80-as évek hangzásával. Kevés hangot igényel, úgyhogy ez inkább olyan minimál/szintipop zene; minden hangnak jól kell szólni, kell egy elragadó vokál, ezt mind térben is jól kell elhelyezni, és kész is a jó italo disco!
Paris Noble (eseményszervező)
Már több alkalommal szerveztél italo disco alapú bulikat Galaktika nevű eseményeiden, honnan jött az ötlet, hogy legyen ilyen?
Legelőször talán 2005-ben találkoztam az italo discóval, de nem igazán fogott meg akkoriban, mivel csak a sallangot hallottam. Aztán megismertem Balla Zoltánt, aki említette, hogy italóban is utazik, és miután mutatott pár tracket, rögtön tudtam, hogy ezt a hangzást másoknak is meg kell mutatni. Így született a Galaktika partisorozat. Azóta teljesen beleszerettem a diszkóba, 90%-ban csak azt és más vadhajtásait hallgatom. Számomra egy hihetetlenül izgalmas műfaj, mely tele van érzelmekkel, gyönyörű dallamokkal, táncolós ritmusokkal, és mindemellett még vicces is – tudod, olyan természetes az egész.
Az egészben tényleg ezt a felhőtlen „fun” érzést szeretem.
Ollé Lajos (DJ, gyűjtő)
Gyűjteményedben megtalálni a zenei stílusok fő csoportjait, van benne szinte minden, ami disco, funk, szintizene, mi van az italo discóval?
Az is van természetesen, de nem azok közé a stílusok közé tartozik, amelyeket gyűjtök. Csak azok vannak meg, amiket régen játszottunk a szerdahelyi diszkókban. Fancy, Baltimora, Righeira… és még néhány hasonló darab. Számomra túl egyszerűnek és legtöbbször egyhangúnak tűntek annak idején ezek a zenék. Persze volt nagy rajongótábora Magyarországon, mert a B. Tóthék (B. Tóth László – rádiós zenei szerkesztő, műsorvezető, dj – a szerk. megj.) ezeket nyomták a rádióban is. Nálunk inkább a brit diszkó, a reggae és a funky volt jellemző. Visszapillantva ezekre a zenékre mindig a magyar rádióadások jutnak az eszembe.
Vida Igor (hanglemezgyűjtő)
A múltkori látogatásomkor mutattál pár italo disco lemezt, mit jelent számodra ez a műfaj?
Zeneileg nem sokra tartom, hisz nagyon egyszerű szerkezetű zene, de hát a punk is egyszerű, mégis tetszik. Akárcsak a minimalisztikus elektro, vagy sorolhatnám. Viszont bulizni jól lehet rá. Mint minden más zenének, ennek is megvan a maga létjogosultsága, megfelelő helye, közönsége! Letagadhatatlan, hogy tini koromban főként ilyesmit hallgattam, hisz más nem nagyon volt. Mikor elkezdtem lemezeket gyűjteni, kamaszkorom meghatározó slágereit megvettem lemezen. Kislemez, maxi, album, a műfajból körülbelül 50-100 db van a polcomon, amit meghagytam. De lehet meglepődnék, ha utána számolnék.
Befejezésül hallgassátok meg minden idők legnagyobb italo disco számát, 1983-ból, ami Galactic Jackson nagy kedvence is: Mr. Fiagio – Take A Chance!