Ma a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjének, Radnóti Miklós születésének van az évfordulója. Kevesen tudják róla, hogy Glatter Miklósként látta meg a napvilágot, továbbá hogy micsoda harc volt elérnie, hogy a mostani formában ismerje verseinek szerzőjét a világ.
A Glatter név tükrözte, hogy Miklós zsidó származású, ellenben ő magyarnak tartotta magát, ez nagyon fontos volt számára. Nem szégyenként élte meg családját, szerette őket, hanem egyszerűen az volt a vágya, hogy magyar költő legyen, és azt vallotta, ehhez elengedhetetlen, hogy magyar vezetékneve legyen.
Az pedig, hogy nem titkolni akarta múltját, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy annak a falunak a nevét választotta a változtatás tárgyának, melyben apja született és nagyapja kocsmáros volt.
Miklós már fiatalon, középiskolás korában eldöntötte, Radnótiként lép majd a költői pályára. A névvel kapcsolatos feljegyzések alapján azonban csak 1932-33 körül, mikor a nősülést tervezte Fannival, valamint orvosi disszertációját írta, határozta el magát végérvényesen – bár korábban már közölt Radnóti Glatter Miklós néven pár verset tőle néhány lap, mint pl. az Új Századok, valamint addigi kötetein is az áhított név állt –, ő már hivatalosan is Radnóti néven fog elérkezni ennek a két eseménynek a céljába. E téren nagybátyja ügyvédjének a segítségét kérte, aki be is nyújtotta kérelmét a Belügyminisztérium illetékesének. Ez lehetett az a pont, amely után olyan események következtek, melyeket később traumaként élt meg Radnóti.
Kezdődött azzal, hogy kérvényével nem törődött a minisztérium, mondván „túl fiatal még az ügy”. Hogy ezzel pontosan mire gondoltak, azt mindenkire rábízom, de szerintem egyértelmű. Nagyon csalódott volt, nem adta fel, további szakembereket mozgósított, hogy révbe érjen. Körülbelül másfél év huzavona után ügyvédje azt érte el, hogy Radnói lett az eredmény, és tanácsolta, hogy fogadja el, hiszen sokkal szebben hangzik, mint a Radnóti, ez azonban nem elégítette ki Miklós vágyát, ráadásul a minisztérium is hasonló indokkal a Radnóczi nevet javasolta. Miklós Fanninak írt levelében jól érezhető az ügyvédi tanács és az egész szituáció iránti ellenszenve:
„Megírtam neki, hogy nem kell más név, és hogy hagyja abba az a dög az egészet, mert baltával ütöm le a kezét, ha kihoz egy másik nevet. Felnőtt ember ilyen ostoba állat legyen.”
Miért is ellenezték annyira a Radnóti nevet a hivatalokban? Mert állításuk szerint ez a név védett volt. Szóval végül, sőt, míg a költő élt, hivatalosan Radnóczi Miklósként szerepelt az iratokban. Egy nagyon megható drámai film végkifejlete is lehetne az 1945-ben történt lezárás, mikor már hosszú ideje munkatáborban volt Miklós. Miután a kora tavaszi ostrom után megindult Budapesten az új közigazgatás, feleségének, Fanninak az első dolga volt, hogy az új belügyminiszternek, ki a költő gyerekkori barátja volt, telefonált, kérvényezte férje vezetéknevének Radnótira való megváltoztatását, effajta meglepetéssel akarta hazavárni szeretett Mikjét.
Kérelme sikerült, azonban sem Fanni, sem a barát nem tudták még ekkor, hogy Radnóti Miklós már fél éve halott volt.
Bármikor eszembe jut ez a történet, könnybe lábad a szemem, min múlott, hogy elérje ez az ember gyerekkori álmát, és ha tudná, hogy manapság mindenki így ismeri, ráadásul elismeri mint Radnóti Miklóst, a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjét.
