Röviden és velősen a Prešov–DAC meccsről
A góllal kezdem – bizony, a kapott gól már finomacskán egy ideje a levegőben lógott, hiszen a védekezésnél többször lazán elkéstünk a párbajokból, és nem egyszer eladtunk ,,könnyű labdát” még a védekező zónánkban.
Ljubičić Marinnal folytatom – sorban másodszor nem állt a helyzet magaslatán.
Szinte rutintalan hibának nevezném a felesleges sárga lapot,
amely bizony befolyásolta a kapott gólunk történetét.
A kapott gól következik – a gólt az általunk elkövetett hibák láncreakciója kísérte. Már az ellenfél térfelénél elvesztettük a labdát, és mikorra Ljubičić még bevethette volna a taktikai szabálytalanságot tisztes távolságtól a kapunktól, akár a sárga lapot is megreszkírozva, már nem lehetett (kiállították volna). Következett Ľupták árnyékvédekezése, az eperjesi játékos lövése és egy rossz döntés a kapusunktól –
nézve azt, hol állt Matej, azt mondom, onnét ezt a lövést nem lehetett védeni – kézilabdakapus mozdulattal.
A második félidőben hajtottuk az eredményt, voltak szép helyzeteink, felgyorsult a játék, az ellenfél kontrázott, de ha nyerni akarunk és kupaszereplésért harcolunk, akkor 90 plusz 6 percet kell játszani. Még van matematikai esély, de akkor a nyerni akarást is akarni kell (az egész meccsen).