Megszólal Eric Clapton Wonderful Tonight c. száma, ami azt jelenti, hogy kapásom van a mobilon. Bíró Tomi az, a DAC legendás hangosbemondója. Megkér, hogy készítsek egy írást a stadionbúcsúra, amelyet felolvasna.
„Természetesen, megtisztelő…” – mondom Tominak.
Mikor leteszem a telefont, elgondolkozom… Mit írjak? Hogyan? Két napig tipródtam, amíg minden jogos és felesleges kérdésre is választ adtam magamnak. Kész.
Pénteken elküldtem a szöveget Tominak. Hm… Nem mertem arra gondolni, milyen lesz a búcsú hatása – atyaég, ezt nehéz lesz kilihegnem… Már négy órakor a stadionban vagyok, és bolondozok Mirkóval, miközben Bíró Attila fotóz minket… Klassz pillanatok…
Meccs. (ellenfél: Zólyombrézó-Podbrezová) Nélkülünk… Himnusz… Kegyetlenül rossz első félidő… Valamivel jobb második félidő… Ahhhh… Teljesen mindegy! Vége!
Ünneplés a játékosokkal… Ünnepi beszédek. Világi Oszkár meghatódva… Hájos Zoltán úgyszintén… A nagy pillanat erősebb, mint mi…
Bonanza Banzai, vagyis Ákos Valami véget ért című száma… Felcsillannak a telefonok…
Befutnak az U8 csapatának kissrácai, akiket így kárpótolnak egy baki miatt…
És hihetetlen, nem várt csodás pillanatot varázsolnak ide…
Még mindig a Bonanza Banzai szól, csillognak a lelátók… Az U8-as srácok a zöld gyepen futnak…, futnak…, csak egy a cél… A gól! És meglett! A közönség reakciója hihetetlen…
Elmorzsol, legyömöszöl a pillanat, a mellettem lévő haverom megszólal: Basszus, egész testem remeg! Ez volt nálam a pont az i betűre. Leülök egy pillanatra a lépcsőre… Tűzijáték. Közben szól a Conquest of Paradise… A stadionban már hihetetlen a hangulat…
Amikor Bíró Tomi felkonferálja az írásomat, behunyom a szemem… És akkor rájövök, milyen galaktikusan minőségi Ollé Lajos hangosítása… Eszméletlen…
A Sándor Mátyás filmsorozat zenéje… Tomi olvassa az írásomat. Nem hallgatom…
A zenét és az embereket hallgatom… Vége…
Kinyitom a szemem, és a mellettem álló haverjaim kezet fognak… Azt se tudom, hogyan jutok le a sajtóhelyiségbe… Fogalmam sincs, miről beszél a két edző. Marič edző megáll mellettem egy szóra, s így ráteszünk egy lapáttal az aktuális hibbant összeesküvés-elméletre, hogy én lettem a lova…. Le se…! Nem érdekel…
Megyek ki a stadionból és Bíró Attila üvölt rám: – Chili, te állat! Nevetek…
Rövid időre megállok a Zerda pubban és irány haza!
Nem tudok elaludni… – volt egyáltalán valaki, aki gond nélkül elaludt?
Kötve hiszem!
Mit is mondjak végezetül? Talán azt, hogy… hogy… Ejha, de jó volt!
Lelkes Ernő felvételei
Engedelmükkel, íme, a stadionban felolvasott írásom:
Amikor egy stadion búcsúzik
Ne lepődjetek meg, én tényleg gondolkodó és érző lény vagyok, s nem pedig egy élettelen vas- és betontömeg. De Ti ezt jól tudjátok, hiszen hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre leheltétek belém mindannyian azt a hihetetlen fluidumot, mely egyet jelent: élek és érzek. Vagyis, ahogy ma is énekeltétek, mi egy vérből vagyunk…
Tehát eljött az a nap, amikor ki kell mondanom: Isten veletek!
Hogy pityergek-e? Na nem, majd röhögőgörcsöm lesz a búcsúzás alatt!
De tudjátok mit? Legyen ez a búcsú mégiscsak örömteli, elvégre gyönyörű pillanatokat tudunk magunk mögött!
Hm… Mintha egy Johnny Walker reklám részese lennék. Forognak a filmkockák az érzésekkel mellékelve.
Minden siker, minden kudarc előttem van, minden egyes szurkoló gyönyörű története…
Maradjon minden emlék itt, nektek. Tároljátok, s amikor leültök egy csésze teára – tudjátok, amikor kint hófúvás lesz – így szólaljatok meg: ejha, emlékeztek?
Mert szép volt, mert felejthetetlen volt, mert királyok voltunk. És a folytatás, már Nélkülem, ismétlem, Nélkülem is király lesz. Na, okés, megyek!
Ne feledjétek: a DAC a nagy dolgok klubja volt, és mindig is az lesz. Ég veletek! Rohadt jó buli volt ez a 31 év!”