Amikor megláttam azt az ott árválkodó, kidobott íróasztalt, egyből tudtam, hogy ha egészet nem is, de a fiókjait legalább elhozom. Így hát kihúzogattam őket, egyiket a másik után. Már akkor tudtam, hogy mi lesz belőlük.
A történet a mellettünk lévő társasház felújításával kezdődött, ahonnan a régi bútorokat szó szerint kidobálták az ablakon. Egy régi íróasztal „gyalog” jött, de szegény akkor is ugyanoda érkezett.
Nem csiszoltam a fiókokat, csak por- és zsírtalanítottam őket, majd neki is estem az ecsettel. Színesre szerettem volna, nem is volt kérdés, inkább csak a technika. Ezen agyaltam kicsit. De mivel a visszacsiszolt stílus jelenleg mindent visz nálam, emellett döntöttem.
Igyekeztem meglepő, de mégsem olyan kontrasztos színpárokat keresni. Szerettem volna, ha egyszerre kiegészítik és ki is emelik egymást.
A két réteg száradása után következhetett a visszacsiszolás. Ehhez a folyamathoz tanácsos maszkot használni, amivel csökkenteni lehet a belélegzett festékpor mennyiségét.
Ajánlatos kipróbálni először a csiszolópapír sűrűségét, és úgy eldönteni, hogy melyiket használjuk. Nekem ehhez a munkához a 120-as vált be.
Amint kész lettem a csiszolással, egy alapos portalanítás következett, majd világos bútorviasszal zártam a felületet.
Miután felkerültek a falra, madarat lehetett velem fogatni!