Ezt a három albumot ajánlom figyelmetekbe.
Az ajánló megjelent a Klikk Out 2017/5. számában.
![]()
Goldfrapp – Silver Eye
A 2000-es évek elejének számos dögös electro slágere mögött a fülledten horzsoló Goldfrappot tehetjük felelőssé.
Albumaik között jókora különbségek fedezhetők fel hangzásvilágban, egyszersmind hangulatban, de a legkiemelkedőbbeknek a kritikusok az elsőket szokták említeni, mint a Black Cherry vagy a Supernature.
Jelen: Become The One, Moon In Your Mouth, Anymore, Systemagic, Ocean.
Múlt: Ooh La La, Strict Machine, Number 1, Lovely Head, Rocket, A&E.
A Silver Eye-jal éppen ezekre kacsintanak vissza, és noha az ilyesmi gyakran erőltetett izmozás a múlttal, az új szerzeményekben a masszírozó alapjaikkal és a doromboló Alison Goldfrappal van tök, na.
A lemez is úgy van felépítve, mint akár egy pompás koncert. Az elején néhány slágeres darab, ami behúz a darabolós hangulatba, majd néhány dal feloldoz és pihentet a visszafogott, de sűrű rétegeivel, hogy a végén a finom, sötét electro megint alaposan odapakoljon az arcunknak. Hurrá!
![]()
Jamiroquai – Automaton
Szegény Jamiroquai, hiába fiatalos és szívdöglesztő, amit csinál még ma is, tulajdonképpen már akkorra kiöregedett a szakmából, mire megjött az internet.
Éppen ezért eléggé kétesélyes dolog a részéről, hogy ma is ugyanazzal rukkolt elő, mint akár 15-20 éve éve. Mert ugye a csordultig telt Soundcloud-égbolton mégis ki vesz észre egy öreg, alig pislákoló csillagocskát?!
Jelen: Shake It On, Automaton, Cloud 9, Hot Property, Something About You.
Múlt: Virtual Insanity, Cosmic Girl, Seven Days In June, Little L, Space Cowboy.
Jay Kay nem kreatívkodta túl az Automatont, hozta a kötelező űrfunkot, alátolta a ledér, frivol jellemét, és ez a képlet egyébként többé-kevésbé működik is, ha az egyébként is meglehetősen hosszú trackekkel operáló albumot egy szettnek tekintjük. Pillanatok alatt azt vehetjük észre, hogy mozog a vállunk, csípőnk, bólogatunk, mert a bolond kalapos megbűvölt.
Noha dalokat nem jegyzünk majd meg erről, de minek pampogni?! Lazaság van.
![]()
Temples – Volcano
Három évvel ezelőtt a Temples nagy ricsajjal érkezett a pszichedelikus pop műfajának sokadvirágzása közepébe, azóta pedig tulajdonképpen ez a hangzásvilág rátelepedett számos további banda szerzeményeire.
Jelen: Certainity, (I Want To Be Your) Mirror, Oh The Saviour, Strange Or Be Forgotten.
Múlt: Shelter Song, Mesmerise, The Golden Throne, Sun Structures, Keep In The Dark.
Akkoriban leginkább a Tame Impala és a Kasabian voltak azok, amelyek hivatkozási alapot nyújtottak a műfaj aktualitásai között, nem is beszélve arról, hogy ezek mind olyanok, mintha a Beatles vagy a Pink Floyd esne át némi vérfrissítésen.
James Edward Bagshaw és Thomas Warmsley vezetésével a Temples most megint odapakolt, és második albumukkal tulajdonképpen körberajzolták magukat. Az első gyűjteményhez képest most talán kevesebb instant slágerrel, mint inkább hosszabb ideig bontakozó darabokkal műtenek és invitálnak tripjükre.