László Csaba sorsa valószínűleg e héten eldől. Nem nehéz ezt előre borítékolni, mert a józan ész azt diktálja, hogy valahol ott van a deadline…
Apropó László Csaba, megvárom, mi lesz a végkifejlet, utána összegzem azt a viharos pár hetet, amely a DAC-közösséget kísérte.
Értékelem majd az edzőt, a klubunkat, a szurkolókat, jómagamat,
kímélve és nem kímélve egyaránt… Mert bár csacsik voltunk, nem szabad elrontani, amit építünk, még ily módon sem. Pont.
Más. Jakub Brašeň és Németh Zsolt.
Két név, két történet. A DAC-ban befejezték. Mondhatnánk, hogy lépjünk tovább. Hm… Lehet, de én amondó vagyok: álljunk csak meg egy szóra!
Kubo
Jakub Brašeň Radványi edző kezei alatt (2014) a bal szélső szerepét töltötte be, dinamikus mozgásával szinte rátapadt a Roman Gergel alkotta fenomenális középpályájára. Alázatos, szorgalmas fickónak ismertem meg, aki még a Zerdában,
a bennmaradást ünnepelve is visszafogottan reagált a sok dicséretre.
Képzeljétek el: ültünk a Zerdában, és Kubo a felhőtlen szórakozás közepette szelíden megkérdezte tőlem, miként értékelem az ő játékát, és megkért, kezdjem őszintén a negatívumaival… Megismétlem: mindezt akkor kérte tőlem, amikor a Zerdában mindenki csak a poharával foglalkozott (persze, az se volt rossz választás)…
Fotók: Lelkes Ernő
Mi volt? Kubot egy szerencsétlen döntéssel megállítottuk a fejlődésben. A középpályáról a védelembe nyomtuk őt, ahol hónapokig szenvedett, mert tipológiai szempontból azt a posztot semmiképpen sem Jakubra varrták.
Ennek ellenére, alázatosan kihozta magából a maximumot.
Kár, mert nagyobb potenciál volt benne – középpályásként. Mindezek ellenére kapitány is lett belőle, akit tisztelt a környezete, a szurkolók pedig respektálták, közkedveltté vált, hiszen az Év játékosának is választották.
Jakub lesérült, sokáig hiányzott a csapatból, és…, pár napja Mezőkövesdre igazolt.
Mi maradt Brašo után? Maradtak az emlékek… Volt bizony egypár bombagól, például Aranyosmarót ellen, amelynek nem tudni miért, góllövőként a kapitányunk örült, miközben Jakub alázatosan visszafogta magát. Nézd a videót 3:06-tól.
C‘EST LA VIE, C‘EST LA VIE (így szokott lenni) szól egy dalban, de mégis… Köszi Brašo ezt a három évet!
Zsole
A DAC-ba 18 évesen került, és rövid időn belül a felnőtt csapatba jutott, később az U19 szlovák válogatott tagja lett. De…
Antal-érát írtunk, és nem volt egyszerű a dolga. Visszanézve a klubunk történetének fejezeteit, nem arról voltunk híresek az utolsó évtizedekben, hogy jól kezeltük az ifi kategóriából kimaradt fiatalokat.
Zsolt még gyerek volt, amikor olyan élethelyzetekbe került, amelyeket a felnőttek is nehezen kezelnek. Nehezen kezelte ő is, de a felnőttek fütyültek rá, talán Németh Krisztián kivételével.
Igen, mindenki magáért felelős, de ez nem teljesen igaz.
Valahogy mindig elfeledjük, hogy egy ifi edző nemcsak edző, hanem egyben pedagógus és apa is, aki amikor szükséges, kioszt egy pofont, máskor pedig képletesen egy apai ölelést.
Zsole már csak a harmadik ligában focizgatott, amikor kapott még egy esélyt Németh Krisztiántól.
Sejtettem, hogy nagyon nehéz lesz,
de végeredményben visszatért a nagy fociba… Davis mellett nehéz volt bekerülni és az eredeti posztján – balszélső – már túl hosszú ideig nem játszott ahhoz, hogy ott labdába rúgjon.
Vége lett tehát Zsole közel egy évtizedes DAC-történetének. Irány Mezőkövesd.
Mi maradt? Sok minden, például két exkluzív gól, az egyik (Besztercebánya ellen)…, szóval,
szebbet nem láttam 2008 óta DAC-játékostól.
Maradt a jó érzés – bár sokáig úgy nézett ki, hogy Zsoleból ,,nem lesz semmi”, és az a tény, hogy anno egy klub a második Bundesligából érdeklődött iránta is már csak egy elfakult emlék lett, ő visszatért, nem ment a süllyesztőbe…
C‘EST LA VIE, C‘EST LA VIE (így szokott lenni) szól egy dalban, de mégis… Köszi Zsole ezt a nyolc évet!