A védelem
A védelem történetét két időszakra lehet osztani. A Šatka nélküli időszakra és a Šatka időszakra. A ,,nélküli időszak” elég gyér volt…
Amiért fontos lett Šatka jelenléte a pályán:
Lényegesen jobbnak tűnt Huk játékképe, aki addig egyik héten képes volt remek teljesítményt nyújtani, míg a másik héten csapnivalót.
Davis. A középhátvédsor az új felállásban jobban biztosította Davist, aki offenzív játékban kitűnő, viszont a védekezésben még mindig van mit javítania.
Álljunk meg egy picit Davisnál. Az nagyon szuper, hogy panamai válogatott és az is, hogy a liga egyik legjobb hátvédje, de tétmeccseken és a teljes sebességgel lejátszott meccseken (mindkettőből kevés volt a tavaszi idényben a Miava-gate miatt) nem lehet annyit foglalkozni a középhátvédeknek Davis feladataival, mint eddig.
Lényeg az, hogy ezen a téren Davisnál van némi előrelépés. Mellesleg, és nem utolsósorban, öröm nézni Davis offenzív munkáját.
Tehát, Šatka lendített a védelem minőségén. Külön-külön a többi védőt nincs értelme elemezni, mert bizony tavasszal nagyon kevés színvonalas meccset láttunk, az ellenfél csak ritkán állította a védelmünket komoly feladatok elé.
Igen, szórakoztunk a Slovan meccsen stb., de
részben amolyan tétnélküli meccseknek számítottak ezek a focimatinék,
főleg a hazai összecsapások – az ellenfél örült a hangulatnak, libabőr stb, de…
Istenigazából, három tétmeccsünk volt – Poprád ellen a kupába, Zólyombrézó és Eperjes ellen – s egyik se sikerült.
A védelemre, úgy, ahogy az egész csapatra, inkább a szurkolók és a tulajdonos elvárásai jelentettek nyomást, hiszen az ellenfelek, a Miava-gate miatt csak elvétve nyomtak a falhoz…
Mi lesz tovább a védelemmel?
Összetett kérdés, mert nem csak a védelem, hanem az egész csapat arculatáról kell beszélni, ha választ keresek a fenti kérdésre.
A kapusposzt megoldva, egy Macej volumenű hálóőr remélem nem okoz majd csalódást, és nem lesz már hátul káosz és heves szívdobogás, ha az ellenfél a kapunk felé bikázza a labdát.
Kérdés, hogy marad-e Šatka, ha nem, akkor egyértelműen kell egy hasonló minőségű hátvéd, mert szétesik a védelem, melyben egyelőre nincs egészséges konkurencia a cserepadon.
Befejezte végre a cserepados Michalík, aki amúgy is, tipológia szempontjából az első meccsétől abszolút antagonisztikus (fúú, utoljára, akkor használtam ezt a szót, amikor az alapiskolában a marxizmusból feleltem…) volt bármelyik edzőnk bármelyik elképzelésével.
Tehát, feltöltés szükséges, ha erős védelmet akarunk, amellyel elérhetjük a nemzetközi kupaszereplés jogát.
Másik dolog. Mi legyen a labdával, ha nem védekezünk, hanem támadunk? Egyszerű kérdés, de nehéz a válasz.
Egy felépített támadás, illetve akció kb. így nézet ki – A 4-2-3-1 felállásban a középhátvéd átadta a labdát az ütközőnek (Ljubičić), akinek normális körülmények között a labdát tovább kellett volna adni a játékmesternek. Nekünk Gergel óta nincs, így Ljubičić (róla majd a következő cikkben írok bővebben) próbálkozott azzal, amire nincsenek képességei.
A csapatunk elérte azt a pontot, amikor már nem lehet alternatív megoldásokkal pótolni a játékmester hiányát.
A védelemnek nincs kivel elindítani egy kreatív, meglepő támadást, és itt nem tudunk játékmester nélkül továbblépni.
A magasabb célok elérésénél és a kreatív játékhoz szükség van egy tízesre, mert megtörténhet, hogy az olasz edző is hasonló ,,Safety first” felfogású irányt vesz a csapat játékánál, mint László Csaba.
Illő kimondani, hogy a hihetetlenül közkedvelt László Csaba eredményes edzőnek mutatkozott, viszont ő is limitálva volt a játékosállomány miatt,
ezért, bár láttunk libabőrös feledhetetlen győzelmeket, de a pályán, a játék offenzív részében csak amolyan labdatologatást láttunk.
Azt már nem tudjuk meg, mire lett volna képes László Csaba egy játékmesterrel… upssz… László Csabáról inkább egy külön cikkbe írok majd, mert elfutok a mai témától…
Szóval, mindkét edzőnek szüksége van (volt) egy tízesre, pontosabban, kapusra és egy tízesre van (volt) szüksége és a védelemnek is. Kapus már van.