Modor! Nemcsak a modori (Modra) kerámiáról és Štúr Lajosról híres kisváros, hanem egyben a remek kiskárpátoki szőlőtermő vidék központja is, amely a bortermeléséről is jelentősen elhíresült. Az óvárosi részben sok esetben még a 15-16. századból fennmaradt épületek állnak, melyek arculata nagyon romantikus képet alkot, egyfajta toszkánai kisváros hangulatával. Egy ilyen impozáns épületben található a Pavúk (Pók) étterem is, amelynek jó híre felkeltette érdeklődésemet, így csapatommal nekivágtunk az útnak… 🙂 (Fotók: Šenkár Márió)

AZ ÉTTEREM


Az írás megjelent a Klikk Out 2017/6. számában.

Amikor vendéglőlesre készülünk, minden esetben előzetesen asztalt foglalok a kiszemelt étteremben, hiszen nem szeretnék hoppon maradni, ha netán telt ház idején érkezünk. Jelen esetben is így történt, ám a vonal másik végén lévő illető eléggé kellemetlen hangon kommunikált, majd foglalásom után köszönés nélkül letette a kagylót… Hm! Gondoltam, ha ilyen lesz a további hozzáállás is, akkor “jól” fogunk szórakozni… 🙂

A 16. századbeli épületnél jobb, szebb helyszínt nem is választhattak volna egy olyan étteremnek, amely a kiváló ételek mellett több mint 500 fajta bort tart a kínálatában. Az épület valaha borházként üzemelt, és a mai napig megtartotta ezt az identitását.

Impozáns belterének közel labirintusszerű a kialakítása, ami több kis teremnek, egy nagyobb éttermi résznek, kisebb-nagyobb borospincéknek, és nem utolsó sorban egy roppant kellemes hangulatú, hűs terasznak a hajléka.

Tégla, fa és egyéb, nívós elemek felhasználásával gyönyörűen és igényesen alakították ki az éttermet, amely nagyon pozitív hatással bír. Hangulatos, és kiválóan alkalmas egy meghitt vacsorához, vagy akár kisebb-nagyobb társaság fogadásához.

ELŐÉTELEK ÉS LEVESEK


Közel hét óra előtt érkeztünk meg. A bejáratnál a sarokban észrevettem egy hatalmas fekete pókot. Félénkebbek vigyázzanak…! 🙂 Egyébként most sem tudni, hogy miért pókról lett elnevezve az étterem.

Egy kis beltéri szemle után megjelent a pincér, és a helyünkre ültetett. Valószínűleg nem vele konzultáltam telefonon keresztül, mivel ez az úriember kedves volt és segítőkész, ám erre még visszatérünk!

Kényelmesen elhelyezkedve rendeltük meg az italokat, majd szemügyre vettük az étlap kínálatát. Nagyon megörvendtem, mikor nem a 666-féle ételkülönlegességet, hanem mindössze három előételt, kétfajta levest, és közel tízfajta főételt találtunk benne.

Elsőként kecskesajtot kóstoltunk spenótágyon, píniadióval (4,90 €), ami egy nagyon friss és üde előétel, ízvilágát tökéletes összhang jellemezte. A sajt kissé fanyar, a spenót lágy, a píniadió ropogós szerkezetű, mindez pár friss mentalevéllel, fűszerezett olívaolajjal locsolva. Mennyei!

A libamáj-terrine-t (8,90 €) málnapürével és csokoládémártással tálalták. A királyok eledeleként aposztrofálható libamáj a legmagasabb színvonalat képviselte, krémes, selymes volt – amilyennek lennie kell! A fogást frissen sült házi kenyérrel kínálták.

 

A “frkaculka” (3,50 €) egy hagyományos tyúkhúslevest takart, jellegzetes modori házi metélttel, amelytől őszintén szólva kissé többet vártam.

Harmadjára a tatárbifszteket (9,90 €) kóstoltuk, amely pirítóssal, és savanyított hagymával érkezett. A bifszteket kifogástalan bélszínből készítették, számomra azonban kissé alulfűszerezett volt, emellett eltérően a megszokottól kapribogyóval párosították, és pikánssá fűszerezték.

A krumpli-póré-krémlevest (5,90 €) füstölt lazacrögökkel tálalták, amelyet rózsaszín borssal fűszereztek.

A leves az előbbivel ellentétben remek ízvilággal büszkélkedhetett, állaga tökéletes, kitűnő választásnak bizonyult.

 

FŐÉTELEK


Pancettával és gombával töltött pulykatekercsek (14,90 €)

Az olasz pancetta a sertés hasaaljából készített sonka, amely a “gigolók” fűszerezésével egyedi ízvilágot kapott. Az egyébként száraz szerkezetű pulykamell roládot ezzel a sonkával, valamint gombapürével töltötték, ami még lédúsabbá varázsolta fogásunkat. A tarhonyáról elmondhatom, hogy már nagyon régen, vagy talán még soha nem ettem hozzá foghatót, így az étel összbenyomása remekre sikeredett.

Friss tészta rukkolával (13,90 €)

Biztosra vehető, hogy házi jellegű tésztával volt dolgunk. 🙂 Egy roppant ízletes harapnivalóhoz volt szerencsém, amelynek ízvilága mellett még az argentin steak is fejet hajthatott.

Az enyhén fokhagymás és csilis ízhatás roppant impozánssá varázsolta az egyébként laza esti fogásnak minősíthető ételt. A grillezett garnélarákocskák csak fokozták az exkluzivitást, és egzotikus benyomást keltettek.

Argentin bélszínsteak (25,90 €)

A lehető legjobb minőségű húsok egyike, egy király a húsok területén! Annak ellenére, hogy közepesre kértük a különleges eljárással érlelt vaskos steakszeletet, kissé többet sütötték a kelleténél, ám lédús és zsenge szerkezetű maradt. Csupán annyi hibája volt, hogy nem maradt rózsaszín a belseje! A kísérőként tálalt grillezett zöldség lágyan roppanós és nagyon ízletes volt.

Marinált muflonhátszín (17,90 €)

Ízletes muflonfalatokat kaptunk, amelyeket meggypürével öntöttek nyakon, és karfiolpürével tálaltak.

A fogás kiemelkedő ízkavalkádot eredményezett, és annak ellenére, hogy a felhasznált alapanyagok idegennek tűnnek, a séf remekül összeházasította őket.

ÉDESEM


Az édességek terén sem adták olcsón magukat a Pók étteremben! A házi krémes gyümölcs-coulis-val (4,90 €) egy fenomenális desszert, amelynek hagyományos, “bolti” verzióját talán mindenki ismeri. Na, itt egy kicsit más dimenzióba terelték ezt a közkedvelt nyalánkságot.

A Mini Pavlova (4,90 €) következett. A még gyerekkoromból ismert sült tojáshabot kissé újragondolták, közepét málnapürével töltötték, tejszínhabbal, gyümölccsel tálalták. Nagyon ízletes falánkság!

A csoki-ganache (4,90 €) a cukrászok által leggyakrabban használt alapvető és egyben az egyik legfinomabb krém. Ezt a remekművet megtoldották málnapürével, ami tökéletesre hangolta a nagyon ízletes finomságot.

SZUMMA SZUMMÁRUM


Nagyon büszkék lehetnek a modoriak egy ilyen színvonalas étteremre, mint a Pavúk. Az est során nagyon jól éreztük magunkat, és úgy elröppent a közel három óra, mintha csak egy pillanat lett volna.

A felszolgálók kedvesek, figyelmesek, kellően informálták társaságunkat az ételekről, ajánlottak bizonyos fogásokat, és nagyon igyekeztek betartani a felszolgálás szabályait.

Az étteremnek mintha lelke lenne, érezhető az épület falaiból az a pár száz év. Egy tökéletes helyszín minden alkalomra, ahová még biztosan visszatérek, egyben ajánlom mindenkinek, akit erre a vidékre vetne a sorsa.

A vacsora 218,10 €-ba került, amelyből az italok 91,80 €-t tettek ki.

Hangsúlyozzuk, hogy a fent leírtak kizárólag csapatunk tagjainak véleményét tükrözik.

A végére hagytam a legizgalmasabb részét, hiszen hatalmas bűn lenne egy szót sem szólni az étterem borkínálatáról. A világ minden tájáról származó több mint ötszázfajta borkülönlegesség ugyanis magáért beszél. A teljes kínálat kellőképpen le van hűtve, igényesen és szakszerűen van tárolva. Nem mindennapi látványban volt részem a pincelátogatáskor! Mi háromfajta bort kóstoltunk – fehér burgundi /pinot blanc/, rajnai rizling és zöld veltelini –, amelyekkel szintén teljesen elégedettek voltunk.

Legutóbb: Vendéglőlesen: Apani japán étterem

 

MEGOSZTÁS