Pár perccel az interjú kezdete előtt, a Villa Rosa teraszán ülve azon agyaltam, hogy eddig hol szoktam interjúkat készíteni DAC-edzőkkel. Radványi Mikivel és Németh Krisztiánnal a Nero Cafféban, László Csabával és Tomislav Marićcsal a DAC press helyiségében (de Tomislavnál én voltam a riportalany), most pedig a Villa Rosában… Mi a különbség a helyszínek között? Amikor megtudta a feleségem, hol lesz az interjú, és látta az elkészített farmert és a Lonsdale trikót, azt mondta: Te jó ég! Öltözz fel rendesebben! Tehát Villa Rosa és Marco Rossi…
Marco, én 2000-ben pont Modenában voltam, amikor az olasz válogatott kikapott az Eb-döntőben. Láttam, hogyan élték meg az emberek a vereséget, és másnap reggel végighallgattam a heves vitákat a kávézókban. Akkor kezdtem kapisgálni, mit jelent egy olasz ember életében a foci. Mit jelent olasznak, és egyben fanatikus focibolondnak lenni?
Egy ilyen típusú, ön által jellemzett olasz reggel a focival kel, és este a focira gondolva alszik el. Nekem ez a munkám, de valójában az életem sava-borsa. Nem is olyan rég azon vesztem össze a feleségemmel, hogy miként gondolhatok vakáció alatt is csak a focira. Nevettem, mert már harminc éve vagyunk együtt, és végre tudatosíthatná, milyen is vagyok…(nevetés).
Van még valami, ami jellemzi a futballhoz való viszonyát?
Talán egy dolgot kiemelnék, mégpedig azt, hogy nem vagyok híve Pierre de Coubertin báró jelmondatának, amely úgy hangzik: Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos! Ez nem az én világom, nekem nem elég a részvétel, én nyerni akarok!
Így gondolkodott játékosként is, vagy csak edzőként, mivel egy csapatban az edzőké a legnagyobb felelősség?
Játékosként nem voltam valami nagy tehetség, de azt hiszem, mindig a maximumot hoztam ki magamból. Mindennapi harcokat, amolyan kis háborúkat vívtam a céljaim elérése érdekében.
Ami az edzői posztot illeti, tizenhárom éve vagyok edző, de megjegyzem, soha nem vezettem olyan csapatot, amely esélyesként indult a bajnokságban, vagy akár papíron erősebb lett volna az ellenfelek java részétől.
Lehet, ez az oka annak, hogy még sosem nyertem semmit. Mostanáig… (nevetés)
Marco, azt mondja, hogy jellemző önre a nyerni vágyás, viszont az olasz foci erőssége a taktika, és sokszor úgy néz ki, hogy az olaszok kimondottan imádják a 0:0-ás eredményt. Nem ellenkezik ez az ön focifilozófiájával?
Az biztos, hogy én nem szeretem a 0:0-át! Nyerni szeretek, ezért én az olaszos 1:0-át választom. (nevetés) A focit úgy jellemezném, hogy az egyensúly sportága. Nem lehetsz túlságosan offenzív, de defenzív se – meg kell találni a megfelelő egyensúlyt.
Minden meccshez úgy kell hozzáállni, hogy az arány, hogy megnyered a mérkőzést, ötven-ötven.
Ha a világklasszis csapatokra tekintünk, észrevehetjük, hogy erős védelemből indulnak ki. Amondó vagyok, ha jól dolgozik a védelem, akkor készen áll a csapat a támadásra is.
Fejlett futballországban játszott, és most edzőként a közép-európai fociba csöppent. Milyen ugrás ez?
Edzőként nem volt nagy ugrás számomra. Olaszországban sosem dolgoztam elsőligás csapatnál. Szerintem ennek több oka lehet. Az első az, hogy Olaszországban nincs elegendő munkakapcsolatom. A második pedig az, hogy az ember sokszor olyan helyzetbe kerül, amikor diplomatikusnak kell lennie, de én sosem voltam ilyen, és szerintem ezután sem változom meg.
Nekem fontos, hogy minden nap bele tudjak nézni a tükörbe, és a gyermekeimet is erre az útra vezetem.
Milyen út vezette önt Magyarországra?
A magyarországi szereplésemet a szerencsének köszönhetem. Egy régi barátomat mentem meglátogatni az új budapesti éttermébe, és ott találkoztam a Honvéd menedzserével, akivel három hónapon keresztül kommunikáltunk. Ezután találkoztam Hemingway úrral, aki felajánlotta nekem a Honvéd kispadját, én pedig elfogadtam. Nagyon örültem a lehetőségnek, nemcsak azért, mert végre egy elsőligás csapatot vezethettem, hanem a családom miatt is.
A nagyapámnak, aki engem a futballhoz vezetett, a Torino és a Honvéd volt a kedvenc csapata. A Torino Valentino Mazzola, a Honvéd Puskás Öcsi miatt.
Tudom, hogy nehéz az edzőnek saját magát értékelnie, de ön milyen edző? Talán néha jó egy kis edzői önelemzést gyakorolni.
Hm…, az edzőt az elért eredményei alapján értékelik. Beszéljünk a magyarországi időszakomról. 2012-től két szezont töltöttem Budapesten, aztán elhagytam a klubot, hogy 2015-ben újra a Honvéd edzője lehessek. Akkoriban a Honvéd a bennmaradásért küzdött, és az évad utolsó mérkőzésén sikerült ezt kiharcolni.
Megjegyzem, nem húsz év munka után lett bajnok a Honvéd, hanem két év alatt.
Az eredményekre tekintve, gyönyörű négy idényt töltöttem Budapesten, és talán ezért is kedvelnek annyira a Honvéd szurkolói.
A médiában eléggé zavaros információkat olvastam a DAC-hoz vezető útjáról. Tehát, mikor kezdődtek a tárgyalások és mi győzte meg önt?
A DAC-ról talán két éve hallottam először, be kell vallani, hogy Európa számára ez egy ismeretlen klub. Viszont, miután megnéztem számos videót az itteni hihetetlen hangulatról, felkeltette a klub az érdeklődésemet. Amikor találkoztam Világi úrral és Jan van Daeleval, rádöbbentem, hogy nagy az elszántságuk valami különlegeset elérni ezzel a klubbal, és nem csak Szlovákiában. Ők egy európai szintű klubot szeretnének létrehozni.
Tehát Világi úr és a klub nagyvonalú projektje miatt döntött amellett, hogy a DAC edzője lesz?
Akkor érti meg teljesen az ember az igazi célt, amikor kisebb pontokra szedi. Számomra az első fontos pont az új stadion építése. A második pedig az akadémia és a hozzá tartozó kellékek.
Fontos nekem a klub alapfilozófiája – a fiatal játékosok beépítése.
Nem utolsósorban az is sokat nyomott a latban, hogy megfelelő ajánlatot kaptam. Ezek voltak azok a dolgok, amelyek meggyőztek.
Marco, ezek eddig mind kellemes témák voltak, de ön jelenleg nehéz, komoly szakmai feladatok előtt áll, mint például a játékoskeret kialakítása, de azt sem lehet hanyagolni, hogy nem lesz könnyű megszerezni azon szurkolók szívét, akik nehezen viselték László Csaba távozását…
Érthető, hogy az edzőcsere nem tetszett a szurkolók egy részének, mivel nagyon megszerették László Csabát. De nyilvánvaló, hogy az edzőcsere a klub döntése volt, nem pedig az enyém.
Egyszerű a képlet – én azért vagyok itt, hogy elérjük azokat a célokat, amelyeket a vezetőség kitűzött, viszont ehhez szükségük van, és nyilván nekem is, a szurkolók segítségére! Tudom, hogy nem ellenem vannak, hanem így fejezik ki a szimpátiájukat az előző edző felé.
Nekem az a feladatom, hogy az én eredményeim megmutassák, jó döntést hozott a klub edzőkérdésben. Az is jó példa lehet, hogy a Honvédban már elfogadták: Marco Rossi már a múlté, az élet megy tovább. Per pillanat már az új edzőt támogatják – a jövőt!
Milyen az elképzelése a szurkolókkal való ideális kommunikációról?
A szurkolók számára a legjobb üzenet a győztes mérkőzés. Ez a legjobb, legerősebb dolog, amit megtehetek a szurkolókért. Ami a hozzáállásomat illeti, mindig nyitottan és jó modorral fogom elmondani a véleményemet.
Radikálisan változott a csapat képe, fontos tehát az új stratégia tartalma, például az olyan lényeges dolog, hogy milyen rendszerben játszunk majd…
A játékosok egyelőre jobban érzik magukat az öreg rendszerben, az új rendszert a későbbiekben lehet majd applikálni. Az igaz, hogy stratégiailag más játékkoncepcióval dolgozunk, hiszen minden edzőnek saját elképzelései vannak, és nekem is.
Ehhez viszont néhány új játékosra szükségünk lesz.
Sokat beszélünk erről a sportigazgatóval, és a klub nyitott arra, hogy a csapatot versenyképessé építsük.
Nagyon kevés ideje van, de én úgy gondolom, hogy a salzburgi meccs segíthetett önnek, és lehet, hogy időt spórolt, mivel azonnal feltűntek a hiányosságok. Említette, hogy szeretne erősíteni. Még a szezon kezdete előtt?
Még a szezon előtt szeretnék igazolni. Igen, a salzburgi meccs megmutatta, hogy az osztrák csapat egy más világból van, elvégre nyolcvanegy ponttal nyerték meg a bajnokságot, húsz pontos előnnyel. A számok nem hazudnak. Viszont, ha az első félidőt vesszük figyelembe, akkor észrevehettük, ha szervezettek vagyunk, akkor csak pár helyzetet tud kialakítani az ellenfél.
Tény, hogy kulcsfontosságú játékosok nélkül nehezebb helytállni.
Az első félidőt taktikailag jól elvégeztük, szerintem talán egy kicsit túl defenzívre sikerült. Azt szeretném, ha a csapat képét azért agresszívabb foci jellemezné. Ehhez a játékosok önbizalma kulcsfontosságú.
Látta, mire képesek a játékosok, a csapat. Ebből kiindulva, a védekező vagy a támadó játék lesz a domináns?
Szeretem a támadó játékot, de ahogy már mondtam, a támadást mindig egy feszes védekezésből lehet elindítani. Ha elveszítjük az egyensúlyt a védekezés és támadás közt, akkor annak nem lesz jó vége.
Milyenek a kulcsfontosságú kiindulópontjai?
A kulcsfontosságú posztok, tehát a csapat gerince –Macej, Šatka, Huk, Ljubičić és Šafranko. Erre szeretnénk építeni, de
több olyan fiatal játékosunk van, akikkel megéri foglalkozni.
Ahogy már említettem, hosszútávon új rendszert próbálunk, illetve több rendszert szeretnénk a későbbiekben használni, hogy tudjunk meccs közben taktikát változtatni az eredménytől függően. A kispadról sok esély van a változtatásra, nem csak cserével, de a pályán lévő játékosok mozgatásával a posztokon.
Ebben a szezonban fontos, hogy huszonkét kör után az első hat között legyünk, tehát erre az időszakra egyértelmű a cél, de mivel lenne elégedett a szezon végén?
Rajtam kívül van még egy Rossi nevű edző, Delio Rossinak hívják, aki amondó, hogy a célokról nem beszélni kell, hanem teljesíteni őket. Mindenképp jobban, eredményesebben kell kezdeni az idényt, mint a múlt szezonban.
Mit vár az első bajnokitól?
Abban az esetben, ha teltház lesz, biztosan jó hangulat uralkodik majd. Én azon fogok dolgozni, hogy a meccs után is ugyanolyan jó hangulat legyen, mint a meccs előtt.
Más. Jól ismeri már Dunaszerdahelyt és környékét?
Ilyen kisvárosban, mint Dunaszerdahely, mindenki ismer mindenkit, de én még nem tartok itt. Ez természetes, hiszen ezekben a napokban az úti célom egyelőre a stadion, az akadémia és az éttermek…
Mivel körbejárta az éttermeinket és én szeretem az olasz konyhát, megkérdezem öntől, hol lehet a környéken jó pizzát és cappuccinót kapni?
Vicces, de nem tudom, mert egyelőre nem kerestem az olasz éttermeket. Egyébként elégedett vagyok az itteni konyhával. Egy hetet töltöttem az Amade Chateau-ban, és azt elmondhatom, nagy élmény volt számomra.
Mi jelenti önnek a kikapcsolódást?
Sokféle zenét szeretek, de nem a semmitmondót. A mai generáció olyan zenét hallgat, amellyel én nem tudok azonosulni. Viszont, ízlések és pofonok.
Nem vagyok a zenében konzervatív, hiszen ismerek DJ-ket, akiket szívesen hallgatok.
Filmszerető vagyok, de itt gondot okoz a nyelv. Budapesten sem tudtam ezért elmenni moziba, így inkább neten nézek filmet. Érdekel a politika, figyelemmel kísérem az olasz politikát, és látom, hogy a hazámban rengeteg gond van, de az egy hosszú téma….
Mi lesz a DAC–Zólyombrézó meccs előtt a rituáléja?
Bevált dolog nálam, hogy sosem eszek meccs előtt, mert szinte nyakszorító érzésem van az ételtől ilyenkor. Ami kimaradhatatlan, hogy sokat gondolok a nagyapámra és az apámra.
Köszönöm a beszélgetést és sok sikert a meccseken!