Megjegyzem, hogy ennek a cikknek a megjelenése és a témája eldőlt már pár nappal azelőtt, mielőtt a Wallace Army szurkolói csoport bejelentette, hogy a csoport befejezi a tevékenységét.

Körülbelül egy héttel a döntés nyilvánosságra kerülése előtt felhívott Fehér Laca, aki a csoport vezetője: Csili, üljünk le egy Kofolára!

Vissza a múltba

2008. december 23. A „Vilinél, azaz Petr Kašpar Admirál nevű pubjában állunk Lacával és a többi sráccal, bámuljuk a számítógépet, várjuk, hogy Laca megnyomja az entert, és ezzel megjelentesse a www.fcdac1904.com weboldal fórumán a Wallace Army szurkolói csoport megalakulását.

Joao Samek felvételei

A szurkolók java része 2008-ban nem is sejtette, hogy miről szól az YBS, és azt se, mire lesz képes a klubvezetéssel karöltve. Elképesztő támadások sora következett, melyeket tulajdonképpen csak a tulajdonosváltás állított meg. Persze, az YBS már 2009-ben, a tavaszi szezon után kiszállt ebből a ,,saját szurkolókat terrorizáljuk” hadműveletből.

A Wallace Armyhoz, Lacáékhoz fűződő történetem

Amikor elkezdtem publikálni a www.fcdac1904.com weboldalra, szlovákul írtam a cikkeimet.

Egy Pátria-rádiós interjúban már egyszer elmondtam a válaszomban, hogy mai napig nem tudom megmagyarázni, miért fogadta el ez az erősen magyar érzelmű közeg a szlovák írásaimat.

Amikor 2008 decemberén Laca felhívott, hogy szeretné, ha részt vennék a Wallace Army alakuló ceremóniáján, akkor megértettem, hogy bíznak bennem, és várva a klubvezetés támadásait, ez Lacától egy felkérés, hogy közösen szálljunk harcba a tisztességes és szerethető DAC-ért. A felhívást elfogadtam, együtt a többi, szerintem józanul gondolkodó sráccal, akiknek nem volt mindegy, mit művel a vezetőség a klubbal.

Következett egy olyan időszak, amely során Laca például nem jelenhetett meg a városunkban, engem pedig az Antalék… De az én történetemet már ismerik…

Legjobb magyarázattal arról, hogy mi volt, talán egy ilyen momentum tanúskodik: Pont egy olyan időszak zajlott, amikor a nyilvánosság is figyelemmel követhette a személyem elleni sorozatos támadásokat. Találkoztam Lacával. Látta rajtam, hogy nem könnyű időszakot élek át. Megölelt, és csak egy mondatot fűzött az egészhez: Csilikém, melletted vagyunk! A szurkolók bátornak és kemény fickónak ismertek, de ez volt az a pillanat, amikor nem szégyelltem Laca előtt a könnycseppeket…

Szintén egy interjúban kérdezték tőlem azt, minek köszönhető, hogy kibírtam ezt az időszakot. A válaszom ez volt: Gazdag Jóskának és a szurkolóknak.

Ma konkrétabb leszek: Wallace Army és Laca nélkül nem lett volna a rettenthetetlen piszálek (jaj, de viccesnek tartottam ezt a jelzőt, amikor először neveztek így) hosszú életű. Nélkülük rég feladtam volna.

Hm… Emlékszem egy hihetetlen pillanatra: Lacával találkoztunk a Világi-éra eddig talán legszebb pillanatában, a 2014-es Nagyszombat elleni meccs után, amikor kiharcoltuk a bennmaradást. Fellélegzés és öröm, viszont mindez keverve a múltból összeszedett fajdalommal és fáradtsággal.

Wallace Army  

Nem volt ez nagy szurkolói csoport, de erős szava volt, az biztos. Egyebek mellett, tudtommal, Laca oroszlánrészt vállalt az elképesztő DAC-koreográfiák elkészítésénél….

Meccsekre jártak és örültek, imádtak, sírtak, veszekedtek, békültek, ordítottak a gólnál.

Felkarolták a kicsit, alias Černák Rolkót, azt az alig tizenhét éves gyereket, akinek segítettek, mint oly sokan (Hepiék is), hogy jól érezze magát a Sport utcában, Dunaszerdahelyen. Rolko a Wallace Army-t és a srácokat biztos, hogy soha nem feledi, és remélem, lesz még belőle nagy focista, aki a karrierje végén is tudja majd, hogy volt a Wallace Army, és mit ért.

Nézzék meg Černák profilvideóját. Van benne egy részlet, 2:59-től, amikor Rolo első ligás gólja látható. Nem véletlenül futott a gól után a Wallace Army zászlajához. Szép emlék.

Kofolázás közben

Nem tudtam, mi lesz a téma, ezért Laca szavait sokáig csendben hallgattam. Szomorúan, de megértettem Lacáékat. Miért? Olvassák el Laca általam összegzett mondanivalóját.

Laca: Csilikém, ennyi volt. A Wallace Army befejezi… Nem hagyjuk cserben a DAC-ot, hiszen ez az életünk, tovább járunk a meccsre, csak a Wallace Army-nak ennyi volt a története. Csilikém, kilenc év… László Csaba…

Elmondom Lacának, hogy én nem teljesen osztom a többség véleményét a László Csaba körülötti hisztéria kapcsán.

Laca: De Csilikém, mi szurkolók vagyunk! Nem elemezzük a focit és a körülötte lévő dolgokat! Mi szeretjük a focit, szeretjük a DAC-ot, és szerettük László Csabát. Mondd meg, mit csináljunk, ha csalódást érzünk? Mondjam azt, hogy nem érzek? Vegyek tablettát a csalódás ellen? De László Csaba csak egy pont volt, amikor már éreztük, hogy a Wallace Army történetének vége. Ne félj, mi továbbra is járunk a meccsekre, csak nem gondolod, hogy foci és DAC nélkül létezni tudunk? Hiszen a foci, a DAC, a Fradi, a magyar válogatott az életünk!

Mit ért a Wallace Army?

Sokat. Szerintem emelt fővel fejezi be ezt a kilenc évet, veszekedés nélkül, szelíden és csendesen. Férfiasan és büszkén a múlté lett egy szurkoló csoport.

Jó lenne, ha a klub nem értené félre ezt a lépést, talán megszólalhatna egy meccs előtt:

köszönjük srácok a kilenc évet, és szívesen látunk titeket más formában is – már nem a Wallace Army égisze alatt.

Higgyék el nekem, a Wallace Army megérdemli. Próbáljuk megtanulni, hogy valami véget ér és ebben nincs semmi rossz, főleg, ha a klubhűségen a srácok fikarcnyit sem változtatnak. Próbáljuk meg…

A cikkem végén engedjék meg nekem, hogy a srácokhoz a szurkolók nyelvezetével szóljak: fiúk, kurva nagy respekttel köszönöm, hogy volt egy Wallace Army! Kibaszottul büszke vagyok rátok!

MEGOSZTÁS
Poór Tibor
Szeretem az orosz klasszikus irodalmat. Kedvelem a skandináv és a mexikói filmeket, kedvenc rendezőm Martin Scorsese és Woody Allen. Ezt a zenét szeretem hallgatni: Bruce Springsteen, David Bowie, Peter Gabriel, Sting, Jonny Lang... Imádom a focit. A kedvenc ételem a klasszikus (cseh) vadas, a Horalky és a wagneres krémes. Valami komolyabbat írjak? Az élet túl szép és túl rövid, ezért utálom a lustaságot és harcolok ellene. A saját lustaságom ellen is… U.I. Imádom a családomat.