Hát hol máshol is lehetne jobban megragadni a dunaszerdahelyi nyár életérzést, mint kinn a strandon? A történet aktív részese ezúttal három barátnő, valamint egy passzív hallgató, aki elvétve, de annál könyörtelenebb realizmussal kommentálja az elhangzottakat. Igen, jól sejted, ő az ellentétes nem táborából mit sem sejtő negyedikként egy laza strandolás, iszogatás és teljes kikapcsolás ígéretének fejében csöppent közénk.
A zavartalan, szikrázó napsütésre csak beszélgetésünk állandó tárgya, a FÉRFI elölről, hátulról, fentről, lentről, oldalról (na jó, minden szögből) vet árnyékot. A kommunikáció fennmaradó minimál részét az együnk, hol együnk, igyunk, mit igyunk, mártózzunk szükségletekre korlátozzuk.
„Oh, irgalom atyja, ne hagyj el…” – fut át Gábor agyán mindjárt az első érzelmektől fűtött tiráda közben.
– Ne nézz oda feltűnően, de a nagymedence mellett fekszik az exed. Tuti ő az, és ő is észrevett téged – mondom Melindának. De ne nézd feltűnő… – be sem tudom fejezni, Melike már szaporábban is szedi a levegőt és feltűnésmentességet álcázva bámul az EX irányába.
– Elsétálok előtte, jól áll a kalapom? Merre igazítsam? – kérdi izgalmi állapotban.
Épp a kalapban/kalap nélkül opciót vizionalizáljuk Katival, amikor Gábor, először a strandolás folyamán, megszólal:
– Kurvára mindegy. Nem a kalapodat fogja nézni, hanem a seggedet. Ha egy elcseszett turbán lenne a fejeden, azt se venné észre.
Hm…, bölcs meglátás. Melinda még vacillál kicsit, majd kalaptalanul eltűnik a strandolók útvesztőjében.
– És te, túl vagy már az exeden? – kérdem Katitól.
– Hát, azt hiszem, igen. Egy hónapja nincs köztünk semmi kapcsolat. Erika szülinapjától zéró az érintkezés. Azt követően, hogy a szakítás után még szexeltünk a buliban, nem keresett. Talán hiba volt, de mindketten akartuk.
– Dugott egy jót, hülye lett volna nem kihasználni – értelmezi Gábor egy díszítőelemektől lecsupaszított mondatban a hallottakat.
– Hm, van benne valami. Na mindegy, mindketten mást akartunk, nem működött. De nincs senkije, bár egyéjszakás kalandja jó pár. Fura, hogy így igazolja vissza magának az önnön férfiasságát.
– Dughat másokkal, nincs kapcsolatban, hülye lenne nem kihasználni – hangzik el a következő életbölcsesség a negyedik láncszemünk szájából.
– Már a harmadik Tinder szexrandim után jött a pasi azzal a szöveggel, hogy keresni fog még, mert túl jó volt velem – számol be a legújabb kalandjáról Melinda, miután visszatér hozzánk. Nem értem, miért kell a kamu szöveg. Miért nem tudják simán vállalni, hogy csak a szexről szól, semmi többről. Nekem nem okoz problémát ezt lekommunikálni. Az első „nemsoká kereslek” szöveget még el is hittem, a másodikat már kevésbé. A harmadik „én nem csak a szex miatt ismerkedem” – mondatnak már csak a másik felét hallottam meg. És ő is úgy búcsúzott el, hogy már most érez valamit és jelentkezni fog. Ez egy hete történt.
Úgy állította be, mintha leendő gyermekei anyját keresné az arra legmegfelelőbb fórumon, a Tinderen…
– Én is azt mondom a rapid randik végén. Így fennmarad a szimbolikus rend. A nő nem érzi magát egyszer használatos, majd eldobott tárgyként, én pedig fenntartom „a te különleges vagy” látszatot. Ha soha többet nem keresem, még mindig hiheti azt, hogy elütött egy komp – merül freudi mélységekig alkalmi strandpartnerünk.
– Nektek bejönnek a kigyúrt pasik? – vált témát Gábor. Például ott, ő, a kék fürdőnadrágos? Szánalmas…
Ismerem, nagyon bárgyú teremtés, csak jól tudja magát marketingelni. Pedig, higgyétek el, az egója sokkal nagyobb, mint a farka…
És ekkor mérföldek távlatából, a mi realista-pragmatista-indifferens férfiúnk egyszercsak visszahuppant mellénk a bizonytalanság nemektől független földjére. A talaj, ahol ő lépeget, bár nem a bombák földje, de azért taposóaknák itt is húzódnak bőséggel a békésnek bélyegzett föld alatt. Ő pedig éppoly bizonytalanra veszi olykor a járást.
Kétségek minden házban laknak. Nil novi sub sole.
U.i.: a sör és a lángos igazán finom volt.
Szerző: Poór Marianna