Sokan tudják rólam, hogy vers-mindenevő vagyok, ez nem azt jelenti, hogy minden vers tetszik, amit elolvasok, hanem szeretek a korok, stílusok, műfajok közt vadászni kincsekre. Van pár költő, kiknek köteteit bizonyos időközönként muszáj átlapoznom, új kedvenceket találni tőlük, vagy a régieket újra magamba szívni a jelenlegi tudatállapotommal, minek köszönhetően az azoktól kapott aktuális élmény is megadja a maga egyediségét. Mára egy ilyen posztmodern plajbász-forgatótól hoztam verseket.
Dobpergés. Konfetti. És aki ma a líra-pódium függönye mögött mosolyog: Parti Nagy Lajos. Szokták azt mondani Esterházy Péterre, hogy „a nagy posztmodern”, ő viszont prózát írt, ezért szerintem a párja, vagyis a nagy lírai posztmodern, Parti Nagy. Bár nem ő volt az első, aki elkezdte a nyelvet, mint anyagot használni, a sorok által új jelentést, nem kimondottan referenciális tartalommal bírókat megalkotni, de mégis ő volt (van) a legnagyobb hatást gyakorló költőnk e téren, és úgy különben is a posztmodern líra kánonjában. Szójátékgyáros, de nem a szójáték klasszikus értelmében. Elvesz, hozzátesz a szavakhoz, jelentésekhez, hogy újakba bugyolálja, vagy épp vetkőztesse azokat. Van humora, iróniája és öniróniája is.
A mai hétre három kedvencemet hoztam el nektek tőle. Nem minden verse könnyen emészthető, de ha ráérez az ember, műnemi partihárd lesz a fejében.
Csigabú:
A bánatot, mit tán ma érez,
mint brummogó, halk őszi hangot,
idomítgassa kezéhez,
gyúrjon belőle kis harangot,
csigát, lovat, s ne kérje számon,
a búanyag rém furcsa jószág,
egy formátlan szomorúságon
cseppet sem segít a valóság.
De hogyha átöleli szépen,
megdédelgeti az ölében,
s csinál a búból búbabát,
tükörbe néz a hülye bánat,
s mert a bánat egy hiú állat,
elvigyorogja tán magát.
Ujjaim kibogoznád:
ujjaim kibogoznád
ha eljuthatnék hozzád
és várnál kaviárral
suhogó zöld madárdal
lugasával
színezüst halat adnál
ott állnék asztalodnál
napfény és hajad
hullna a terítékre
végre
Strandard
ugroteszka leng a bőrző
strand fölött stramm nyelvezet
napolajjal ken az őrző
majd zuhanyni elvezet
hol strandspirál dugóhúzó
söröskupakkal ví tusát
nem inspirál húzódozót
száradni küldi virtusát
