Felébredek. A tükörből nem az a nő néz vissza rám, akivel farkasszemet néznék – az álmatlansággal és a belső hangjaim maximum volume határát súroló kicsengéseivel töltött éjszaka után a hálószobámba túlságosan későn jön el a reggel.
Nem centiméterek, hanem mérföldek választanak el attól a nőtől, aki ma lenni szeretnék.
Újratervezés. Autopilote mode on, csak egy gombnyomás és nemsoká kielégítőbb lesz a látvány: the program is being loaded. Ahogy lefut, máris hétköznap kompatibilissé válok.
Leszek még a régi? Persze, csak még egy kicsivel több sminket kell feltennem. Hogy is van a mondás? Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned…
Pár ecsetvonás és megrajzolom mai arcomat
(minden kétséget kizáróan csomó gyakorlati oka van annak, hogy nőnek lenni jó). Csak élénk színeket viselek magamon, jelzésként: az állatok is élénk színt öltenek magukra, ha azt akarják, hogy a többi állat elkerülje őket. Magassarkúba be, vörös rúzs igazít, és már át is jár az utcán a város zaja.
De vajon ki az a régi önmagam, akire hasonlítani szeretnék? Annyi féle női arcom közül, hogy lehet behatárolni egy központit? Személyiségünk oly sok szerepre bomlik, amelyek bár egymásnak határozottan ellentmondó nőképekben jelennek meg, mi mégis ugyanolyan teljességgel éljünk meg mindet.
Valamikor egy kapcsolat, olykor pedig különböző életszakaszaink formálják identitásunkat és hívnak elő különböző szerepeket.
Voltam már amazon, a szerelmét hazaváró Penelopé, voltam vadász, a férfit háttérből támogató médium, bűnös és a sebezhető szűzleány, a vágy és az érzéki örömök Aphroditéja. Melletted született feleség voltam. És ki vagyok én ebben a káoszban? Mindenki, olykor egyszerre, máskor elkülönült szerepekben. Nem is akarom máshogy.
„I’ m a little bit of everything
All rolled into one
I’m a bitch, I’m a lover
I’m a child, I’m a mother
I’m a sinner, I’m a saint
I do not feel ashamed
I’m your hell, I’m your dream
I’m nothing in between
You know you wouldn’t want it any other way
So take me as I am
This may mean
You’ll have to be a stronger man”
Mi, nők, identitáshalmazok labirintusában élünk, de valahogy mégis ösztönösen tudjuk, milyen irányt vegyünk az útvesztőben.
Az utca végéhez értem. Jóleső érzés, ahogy átjár a szél. Merre tovább? A jobb leágazás és a bal leágazás is új szerepet kínál. Azonnal kiderül, ezúttal mit dob a gép…, the program is being loaded.
Címlapfotó: playful.blog.hu