Marco Rossi szakmai szempontból elmondta a lényeget. A teljesítményünket erősen befolyásolta az a tény, hogy négy játékosunk alig edzett, ergo: sok idő a csapat összeszokásához nem volt.
Ez tény, kérdés, miként birkózott meg a feladattal az olasz edző. Hm… Nyert.
Fontos tényező volt, hogy a vendégcsapat az első félidőben abszolúte nem volt aktívnak nevezhető, így nem kellett a mieinknek szenvedni, hogy áttörjenek egy izgő-mozgó tömeget, már a mi térfelünkön.
Ezzel sok energiát spóroltunk és önbizalmat szereztünk. Az bizony kellett, mert a játékosok nem hülyék, érezték, hogy ingadózó lesz az összjátékunk színvonala, ha egy durva letámadást alkalmaz Karol Praženica, a vendégek edzője. Én megköszönöm neki, hogy ettől eltekintett.
A játék képe leegyszerűsítve. Az első félidőben a vendégek passzívan, visszahúzódva lenyomták a mérkőzés színvonalát, amit mi lekopíroztunk a második félidőben, az egygólos vezetés után.
Látnivaló azért volt pozitív, ám negatív értelemben is.
Macej… Ebben a cikkben írtam arról, hogy Macej keveset védett a felkészülési meccseken, ahhoz mérten, hogy sokszor más-más játékostársak futkostak előtte. Sajnos, ez megmutatkozik a meccsen is, egyszerűen nem volt mikor közös dűlőre jutni a csapattal és önmagával… A kirúgásai csak részben technikai hiányosságok.
Ennyire oldalra csak akkor rúgja a kapus a labdát, ha nem bízik magában, és inkább nem próbálkozik rizikós kirúgásokkal.
Ha jól emlékszem, Macej rövidebb passzokkal prezentálta magát ellenünk a Nagymihályi mezben, talán jó lesz, ha visszajön Davis, akinek oldalra simán adhatja a labdát. Bizony, a focit nem lehet átvágni, s a félkészülést figyelve, benne volt a pakliban, hogy Macej csak menet közben kapja el a fonalat, mert ez teljesen atipikus és rizikós felkészülési séma volt. Leglátványosabban a kapusokon látni ilyen félkészülésnek az eredményét. Na, Patrik, ebből mássz ki, minél hamarabb, ha nagycsávó vagy! Szorítok!
Lassan átváltunk egy-egy játékos pozitív értékelésére, de közben lesz egy áthidaló, vegyes értékelés. Marin Ljubičić. A meccs kulcsfontosságú mozzanata az övé volt, amikor művészi rutinnal és fifikával kiharcolta a szabadrúgást a tizenhatos előtt. Abból lett Pacsi gólja. Ezt így kell csinálni!
Másik oldalon, agyfrászt okozott, amikor majdnem utolsóként elfelejtette, hogy a gyorsaság és a dinamika nem a haverja,
és bevarrta magát úgy, hogy csak a bírónak köszönhetjük, hogy megúsztuk a balhét, miután megajándékozott minket egy szabadrúgással… Hm… Zólyombrézó ellen nem lett gond abból, hogy sokszor nem ért vissza a helyére, de kíváncsi vagyok a következő meccseken, mit olvasnak le az ellenfelek a videóról…
Pozitívumok. Néhány játékos radikálisan lendített az eddigi teljesítményén, például Simon, Ľupták…
Speciel nekem nagyon tetszett Čmelík játéka, persze, róla tudtuk, hogy tehetséges srác, de ami a legfontosabb – nekünk eddig hiányzott Šafranko előtt egy átütő erő, egy játékos, akire ha a tizenhatos előtt vagy a tizenhatosban rátámad egy védekező játékos, meg tudja csinálni a meglepő cselt, és átjut a védőn. Például Vidánál ilyen kísérletek javarészt azzal végződtek, hogy maximum bedobást harcoltunk ki…
Čmelíkben benne van az átütő erő, a pimaszság, a hajlam a meglepően kreatív dolgokra. Szerintem, talán eljött az ideje, hogy kezdő legyen…
Szóval, egyelőre momentumokról, individuális megmozdulásokról szól a játékunk, miközben csiszoljuk a kombinátív játékot. Mese nincs, a játékmester hiánya mellett egyértelmű, hogy körülbelül két héttel vagyunk rövidebbek az összeszokottság tekintetében, tehát menet közben úgymond, hangolunk.
Nem hiszem, hogy ebben a ligában, ilyen kerettel (pláne plusz egy-két erősítéssel) különösebb gond lenne bejutni az első hat közé. Remélhetőleg lenyugodott az edző is, és úgy néz ki, hogy ez a csapat (is) tud nyerni… Ami számomra pozitívum, láthatunk három kimondottan látványos, focival bűzlő akciót is – nézd itt:
Pacsi helyzetét egy remek pressing után (0:38), Čmelík lövését egy ügyes lefordulást követően (2:39), és egy szituációt (2:59), amikor érvényesült Lukáš erőszakossága. Resume? Csak a fenn megjelent morzsák alapján,
az edzőt még korán van értékelni, a csapatot sem érdemes se túldicsérni, se letaposni a földbe – egy meccset láttunk csak, ami nem elegendő egy tárgyilagos, mélyebb elemzésre.
Egy apelláta viszont van a csapathoz: szedegessétek a pontokat, mert az lesz a mi vérünk, és elimináljátok a kb. kéthetes edzettség lemaradásait!!!
Howgh!