Az indulás kb. fél három. Egy órával előtte már tip-top minden. Feltöltöd az elemózsiás táskád, és raksz bele egy kőműves joghurtot is. Vagy kettőt. Nagy ez a DAC-család, ezért válaszd a családi csomagolást. Gazdaságosabb! Felöltözöl. Kivasalt sárga pólóban készülsz feszíteni és majd dalolászol az odafelé úton. Szóval felkészülsz.
De a karaván nélküled megy a messzi távolba. Látod, ahogy tovaszáll. Talán még integetsz is a fehér zsebkendővel. Francba az egésszel. Isten útjai kifürkészhetetlenek – tartja a mondás. És ateisták kíméljenek – mondom én.
Kicsit haragosan, mint aki pont most harapott a citromba. A hülye citrom is sárga.
Direkt van ez? Szóval ebben az évben még nem voltam on tour-on. Szüleim kissé „elfáradtak”, és a törődés nem két perc. Van az három is. Édesanyám! A Kontárzoli lenyiratkozott kopaszra. Most ugyanolyan a sérója, mint a tiéd volt nemrég. Ráadásul fatert a héten befújta a bíró. Pedig csak egyvonal volt, nem is les. Mindenről az a vérrög tehet. Meg a cukor. Nem vagyok templomba járó ember. Magamban kerestem és találtam meg a „nagyfőnököt”. Nem igaz, hogy a felhő felett lakik!
Tévében nézni a kedvenc csapatod meccsét, gyötrelem. De a nagyfőnök segített. Egy helyen, ahol a forró kutyának is saját neve van, „tiszta véletlenül” a kivetítőn sárga-kék mezben futkároznak. A társaság is fasza.
Csavarj egyet rajta! Rakd be neki Krisz! Góóóól! 0:1! Rántott sajt hasábburgonyával. Gyermekkori kedvenc és győzelemre állunk. Majd 1:1.
Tulajdonképpen nem játszunk rosszul. Sőt! Szerintem, sőt! De mit én értek hozzá? Én csak szeretem a focit. A Déácésat! Pocköld át Krisz! Bent van bammeg. 1:2. Te hulló falevél, te!
De szépen szállsz befelé a kutya fáját. Belöbbölte. Minden fasza. Aránylag. Egy dolog sz@r, és az is marad. A sör így nem ízlik. Azt mondják, új a pincérnő és most tanulja a szakmát. De én tudom, hogy meccs nélkül keserű a szájíz. Köcsög ez a riporter, 50 fejet mond a vendégbe, pedig az infó 174! Lettem volna a százhetvenötödik! Nyitrát bakancslistára raktam. Lesz, ami lesz. Vagy hol volt, hol nem…
Roberto