Augusztus első hete a szoptatás világhete. Három anyukát kérdeztünk, akiktől szeretnénk megtudni, mit gondolnak a nyilvános tereken való szoptatásról, illetve azokról, akik kéretlenül is kifejtik a véleményüket a témával kapcsolatban.
Tele a net azzal, hogy boldog boldogtalan véleményezi a buszon, parkokban, elvonultan, de mégis köztereken szoptató anyukákat.
Csémi Melinda, Hanna édesanyja
Szerintem sokkal több anyuka kellene, aki nyilvánosan szoptat, és nem értem, a mai modern világ miért nem támogatja az anyukákat, hisz a szoptatás egyidős az emberiséggel.
Szomorúnak tartom, hogy mások megnézik, illetve megszólják őket, de hát mit tegyen egy anyuka, akinek a gyermeke éhes?!
Nincs minden bevásárlóközpontban, városközpontban, benzinkúton vagy más nyilvános helyen szoptatásra alkalmas hely, ha pedig van is, talán nem az illemhellyel kellene egy helyiségben lennie. Nem vagyok egy bio anyuka, aki mindent fertőtlenít, de azért ami sok, az sok.
Úgyhogy anyukák, szoptatásra fel, remélem, egyszer nekem is részem lehet ebben a csodában!
Štefkovič Patasi Ági, Félix édesanyja
Számomra mérhetetlen bosszúságot okoz, hogy a többségi társadalom még mindig ott tart, hogy legszívesebben korlátozná az anyukákat, az helyett, hogy támogató közeget biztosítana nekik a szoptatás terén.
A környezet reakciója, véleménye sajnos számos szoptatást rövidített meg.
Általánosságban az a tapasztalatom, hogy a közvetlen környezet hozzáállása nagyban befolyásolja az anya szoptatáshoz való viszonyát és a szoptatás sikerességét is. Sokan még mindig nem tudatosítják, hogy a szoptatott kisbaba nemcsak táplálkozik, hanem egyúttal az alapvető testi közelség iránti igényét is kielégíti.
Szopizik, ha éhes vagy szomjas, ha fáradt, ha megijedt valamitől, ha beteg, ha zaklatott, ha fáj valamije, ha vigaszra van szüksége… tehát sokszor igényli a szoptatást.
Az anyák is vágynak a társaságra, az új impulzusokra, így adódik a helyzet, hogy a baba házon kívül is mellre kerül. Amikor azt mondjuk, ne szoptasson egy anya nyilvánosan, a felszín alatt azt mondjuk ezzel, maradjon otthon, ő már gyereket szült, nincs joga ahhoz, hogy emberek közt legyen, a szoptatás maradjon a négy fal között. Egyébként ebben a kontextusban nem szeretem a nyilvános szót, mert olyan benyomást kelt, mintha magamutogatásról lenne szó.
Pedig a szoptatás alatt nem látszik ki több a mellből, mint abból az ici-pici, falatnyi fürdőruhából, amelyek büszkén virítanak az áruházak kirakataiban.
A hatalmas fehérneműs megaboardokat már meg sem említem, azok valahogy nem szúrják az emberek szemét. Úgy vélem, vissza kell hozni a társadalomba a szoptató nő látványát, hogy természetessé váljon az emberek szemében, ne kelljen az anyáknak szégyenkezve elvonulni mellékhelyiségekbe, sötét sarkakba, ha gondoskodni szeretnének gyermekeikről, s egyúttal aktív társasági életet szeretnének élni.
Andics Anikó, Laci édesanyja
Engem mindig meg szoktak vádolni azzal, hogy liberális vagyok (dicséretnek veszem), de számomra a kültéri, ill. nyilvános helyeken való szoptatás egyáltalán nem probléma. Nem tudom igazából, ki számára az?! Egyetlen étteremben szoptató kismamát láttam eddig, szépen be volt bugyolálva a gyereke, senkit nem zavart, én nagyon szépnek találtam.
Majd el fogok bújni valamilyen büdös vécékbe, hogy ehessen a gyerekem?
Saját tapasztalatom a szoptatós anyák üldöztetésével nincs, viszont vehemens védekezésükkel az üldöztetés ellen annál inkább. Kicsit túl van reagálva a dolog.
Szerintem a mi generációnk már van annyira „bio”, hogy tolerálja és természetesnek vegye, ami a világ legtermészetesebb dolga.