(tények és érzések)
Végignézve a tűzijáték utolsó felvonását, s meghallgatva a zene utolsó tónusát, belevágtam én is sör mellett a meccs vesézéséhez, és talán picit rendhagyó módon ecseteltem az egyik haveromnak, hogy szerintem mit is láttunk: Hm… Kilenc év után elmondhatom, érdemes volt nem bólogatni arra, ami nem volt jó…
Érzések
2017. augusztus 9., 19.26 – egy hír Gazdag Jóskától a Facebookon: ,,Kalmár a kedvenc játékosod lesz, ha az előérzetem nem csal.”
Kalmár Zsolt a legnagyobb király…, de miért is?!
Zsolt az ellenfél tizenhatosán kívül, a kapus kezétől jobb oldalra, kifogástalanul leveszi a labdát, felnéz, és két zsolnai néz vele farkasszemet. Zsolt ritmust váltva, egy pimasz cselt varázsol, amellyel könnyedén átjut mindkét palinak vett zsolnain. Effektív, nem csupán egy látványos technikai megoldás, amellyel nem jutunk el sehova. Sokáig olyan játékosokat láttunk, akik az ,,egy az egyben” párbajokat nem merték bevállalni, és most Zsoltnak két ellenfél nem ellenfél…
Amikor Gergel Romannal elbúcsúztunk, és nem találtunk helyette egy adekvát helyettesítést, egyértelművé vált, hogy néhány játékos minimum egy osztállyal rosszabb teljesítményre lesz csak képes akkor is, ha megdöglik a pályán.
Amikor (pár évvel később) egy-két játékos szenvedett a pályán, annak ellenére, hogy individuálisan képzett spílereknek számítottak, egyértelművé vált, hogy a Harry Potter varázspálcáját egy kreatív játékmester, egy gondolkodó spíler képviseli.
Tegnap mindez kézzelfogható volt. Marin, Erik, Davis és Simon, mindegyik minimum egy osztállyal jobban játszott Kalmárral, mint nélküle.
Kalmár
Amit tegnap bemutatott Zsolt, arról talán egy hétig is lehetne írni…
Kiemelem azokat a dolgokat, amelyeket talán nem is látni, mert nem olyan szembetűnőek, mint a többi Kalmár varázslat:
– remek helyezkedés, szinte mindenhol ott van időben, legyen az a pálya közepe, vagy az ellenfél kapu előtti területe
– remekül mutatkozik a játékostársainak és szabadon kéri a labdát
– a labda nélküli szabad terület keresése ebben a ligában szinte unikum.
– sokáig hiányzott a csapatból egy játékos, aki minden meccse előtt bekeverné a laborban a kellő csapatkémiát – megvan.
– hm…, az az összhang, amikor Kalmár Pacsival remek támadást indítottak, remek passzokkal és az akciót be is fejezték… – finom…
– vannak dolgok, amiket a fociban lehet elemezni, és vannak, amelyeket nem. Például azt, hogy miért játszik Zsolt olyan könnyedén, és miért olyan effektív, valamint miért nem ment ugyanez sárga-kék mezben másoknak. Ez benne van Zsoltban, ezt nem lehet megtanulni, és elemezni sincs mit ezen.
Mit láttunk? Sziporkázó attraktív, támadós focit, mint amilyen Világi elképzelése volt, és kinyilvánította, amikor átvette a klubot.
Érzések
Olyan focit, amit úgy nézett Weisz Misi bácsi, Reisz Árpi, Nagy Krisztián édesapja, Roberto édesapja, Kis Kapkó, a szotyis Feri… stb., hogy felrobbant ott fent a DAC-szalon, a DAC-kocsma és a DAC-kávézó…
Sokáig a szurkolók szórakoztatták magukat mindenféle kísérő, a kibaszottul jó focit helyettesítő programmal.
Tegnap fordult a kocka. A foci, a csapat szórakoztatta a szurkolókat.
PR ide vagy oda, azt a katartikus érzést, amit éreztem én is a meccs után, azt csak a foci képes felkínálni: Itt van ni, egy adag fociorgazmus, fogyasztjátok nagy kanállal!
Tények
Mi történt a hatvan perces DAC-cunami után? Cseréltünk. Többnyire azt hallom, hogy hibás cserék voltak. Nem. Mindketten, Lukáš és Zsolt is érettek voltak a cserére, de legalább így láttuk, mi is a hozadéka a két játékosnak.
Nem teljesen osztom az edzőnk véleményét, hogy Kalmár cseréje után fordult a kocka.
Ez a folyamat már Lukáš cseréje után kezdődött, egyszerűen felszabadultak a Zsolna játékosai, több teret kaptak, és ezután nehezebb volt szabad területet találni Zsoltnak is.
Még egyszer megjegyzem: Lukášt nem kell kiemelten szapulni, azért, hogy nem rúgta be azt a helyzetet, amikor maga ment a kapusra, mert ugyanúgy a frissen beállt Divkovićnak sem sikerült tökéletesen a ziccer, ugyanis a gólt a zsolnai hátvédnek is köszönheti, tőle pattant a labda a hálóba. Lukáš hozadéka a csapatnak (az aktív offenzív mozgásával) rendkívüli, persze, amíg bír.
Dolgozzatok vele, kemény kézzel és simogatós tenyérrel egyaránt! Megéri!
Másik dolog: a védekezésünk, a tizenhatosunk előtt a végén eléggé passzív lett, szinte kontaktnélküli területvédekezést praktizáltunk. Legközelebb keményebben is lehet védekezni! Na, de a lényeg: nyertünk és végre foci volt!
A végére két dolog maradt. Szórád Ferit idézném: „És olcsóbb lett a kenyér, hogy győzött a DAC? Nem, de sokkal finomabb lesz, ha újra visszajön az étvágyam…”
Vajon mennyi DAC-szurkoló lesz a Nyitra–DAC meccsen?