ahogy a porlasztó hőségben ásító
emberhordák elszomorító
módon osztják az észt tompító
ostobaságokat az idén téridőt hajlító
dalról, miközben otthon lapító
üzemmódban tolják, csábító
táncot lejtve, magukat végig simogatandó!
Parasztvakító
egy szám, szó se róla, Portorikkó
lett a földmag egy nyárra, a csajokat kábító
fonsi meg a dedijenki érlazító
szerzeménye viszont vérlázító
dühöt bontakoztat. Undorító.
Noha a csávók világot nem másító
gondolatokkal horpasztanak pucsító
hölgyek közt, de mégis mit vártál, amigó?
Kantot, Kierkegaardot vagy Nietzschét domborító
eszmefuttatást? Az emberiség jelenéről tudósító
értekezést? Akkor neked ott a halkító
gomb, nehogy az elefántcsonttornyodból, elmefakító,
burzsuj kisujjadat antennásító
álsznobságod erődjének rácsos ablakából ásító
hangon ki merd ejteni: köszi, ez felszabadító!
Mindeközben a sorvégeket értetlenül is ordító,
sőt, egymást tovább hangosító,
az összetartozást ezzel nyelvfüggetlenül is tartósító
embertömeg csípőt hasító
lazasággal, összekacsintó
pimaszsággal, huncutsággal visító
masszája az ennek ellenkezőjét állító
hangos prűdöket túlsikítandó,
üvölti: Hagyjátok békén, hadd szóljon már az a büdös Despacito!