Gyermekkori emlékeim az utazásról, a kirándulásokról élesen élnek bennem. A Karička sajtkrémbe ragadt fehér szalvéta, a kézről kézre járó gumicukor az osztálykiránduláson, mely már a várost elhagyva üresen zörrent a székek közt, a távoli balatoni vitorlások. Valakinek az utazás hobbi, másoknak életforma. Zsoldos Krisztinának és férjének, Péternek tíz éve szenvedélye az utazás. Kezdetben ketten járták a világot, majd a látnivalóra éhes házaspár élete 16 hónappal ezelőtt a mosolygós és csupaszív Viviennel egészült ki, s számukra mi sem természetesebb, mint hogy ezek után már hármasban fedezik fel a világ csodáit.

Az interjú megjelent a Klikk Out 2017/8. számában.

Az egyetem alatt szerettünk bele igazán az utazásba. Az első utunk Londonba vezetett. Életünkben először repültünk, nagy élmény volt ez 20 évesen. Teljesen elragadott bennünket az új tájak megismerése, a felfedezés öröme és onnantól nem is volt megállás. Minden szabadidőnket utazással vagy a következő utazás szervezésével töltöttük. Javarészt hátizsákos, kalandot keresős utakra jártunk. Európa után Ázsia felé vettük az irányt, nászutunkat háromhetes körúton töltöttük Délkelet-Ázsiában.

Az elmúlt 10 évben közel 70 országba sikerült eljutnunk. A látottak közt szerepel például a kínai Nagy Fal, a Tádzs Mahal, Rio de Janeiro, a Machu Picchu misztikus romjai, de kevésbé ismert vidékek, mint az Angkor Kambodzsában, Indonézia szigetvilága, Tikal Guatemalában vagy Salar de Uyuni Bolíviában, de említhetném férjem nagy álmát, a Húsvét-szigetet is.

Volt már ekkor valami elképzelésetek, hogyan fogjátok alakítani az útjaitokat, ha már nem csak ketten lesztek?

Ha elfáradt, játszottunk a parkban, ha pedig éhes volt, ahhoz nem kellett más, csakis én. 🙂 Azt a nézetet valljuk, hogy ilyen pici babának mindegy, hol van, ha a szülők, legfőképp, ha az anyukája vele van, nincs gond.

Utazásaink során csodálattal néztük azokat a szülőket, akik kisgyerekkel is nekivágtak a világnak. Már akkor megfogadtuk, hogy mi is ilyen szülők szeretnénk lenni, és amennyire lehetőségeink engedik, megmutassuk gyerekeinknek a világot. 2016-ban megszületett kislányunk, Vivien.

Négy hónaposan már Olaszország felé robogtunk vele, ahol bejártuk Veronát, a Garda-tavat és a környező városkákat. Próbáltunk mindent az ő igényeihez igazítani. Ha elfáradt, játszottunk a parkban, ha pedig éhes volt, ahhoz nem kellett más, csakis én. 🙂 Azt a nézetet valljuk, hogy ilyen pici babának mindegy, hol van, ha a szülők, legfőképp, ha az anyukája vele van, nincs gond. Nagyon sokat tanultunk az első útból.

Tudni kell a kislányunkról, hogy nem egy egyhelyben játszó típus, sőt, épp az ellenkezője. Olaszországban például egyszerre sosem ehettünk, egyikünk mindig a kezében hordozta a kisasszonyt, aki pici babaként nem volt hajlandó megmaradni a babakocsiban, sem a hordozóban, de Peti arról is tudna mesélni, milyen érzés egy forró pizzát három perc alatt legyűrni, mert Vivien rázendített.

Gondolom, az utazás megszervezése Vivien miatt most több odafigyelést igényel…

Több órás repülésnél próbálunk arra figyelni, hogy az esti órákban repüljünk, így a kicsi tud aludni a gépen. Nyilván nem lehet vele még több órát múzeumokban tölteni vagy dzsungeltúrára indulni, de próbálunk mindenkinek a kedvében járni. Ha a kicsi elfárad, elalszik a babakocsiban, vagy éppen keresünk egy parkot, ahol futkározhat. Ilyenkor Apa is kap egy kis időt a felfedezésre. Legnagyobb sajnálatára csak negyed annyi időt, mint régen.

Őszintén szólva a repüléstől eléggé tartottam, de a vártnál sokkal jobban alakult. A felszállást és leszállást leszámítva nem kell hozzám csatolva ülnie, ezért sokkal szabadabban mozoghat, mint pl. az autóban. Nagyon közvetlen, barátkozós kislány, a gépen sokkal több impulzus éri, jobban eltelik az idő.

Mi volt a leghosszabb út, melyre már hármasban mentetek?

Tavasszal két hetet a Seychelle-szigeteken és a Közel-Keleten töltöttünk. Csodás idő, meseszép táj, lenyűgöző partszakaszok, hófehér homok, 29 fokos víz. Felejthetetlen élmény volt. Bejártuk a legjelentősebb szigeteket, s mivel a tömegközlekedés elég ráérős ott, a kislányunk pedig még annál is türelmetlenebb, autót béreltünk. Az egyik kisebb szigetet, La Digue-t pedig biciklivel jártuk be, ami nagyon tetszett a kislányunknak is, olyannyira, hogy néha el is szundikált az ülésben. Délelőtt felfedeztük a vidéket, délután pedig a pancsolásé, homokozásé volt a főszerep.

Mindig volt nálam gyümölcs, harapnivaló, ha megéhezett. Ha elfáradt, lepihentünk egy fa alá a parton, s mivel egész nap jöttünk-mentünk, este jobban aludt, mint otthon előtte bármikor.

 

Mi lenne a tanácsod azok számára, akik eddig tartottak nyakukba venni a világot gyermekkel, de most a beszélgetés kapcsán felbátorodtak?

Szerintem nincs olyan élethelyzet a mindennapokban, amelyekben az anyukák ne találnák fel magukat, s ez teljes mértékben igaz az utazásokra is. Gyerekek mindenhol élnek a Földön, ezért külföldön is mindent be lehet szerezni – ezt néha még én is elfelejtem, mikor odapakolom a fél gyerekszobát, és a végén a felére nincs is szükség. Egy hosszabb út során bármilyen turisták által frekventált városkában van mosoda, ezt a szolgáltatást érdemes kihasználni.

A világot járva mindenhol azt tapasztaltuk, hogy a kisgyerekes családokkal előzékenyek az emberek, egy kedves mosollyal mindent el lehetett érni. 

Én is végigolvastam egy csomó fórumot a gyerekkel való utazásról. Tanácsolták, hogy vigyünk magunkkal új, érdekes játékokat a repülőre, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a legjobb játéknak a hányós zacskó és a szomszéd utas telefonja bizonyult.

A világot járva mindenhol azt tapasztaltuk, hogy a kisgyerekes családokkal előzékenyek az emberek, egy kedves mosollyal mindent el lehetett érni. Fontos tényező még, hogy minden utunkat magunk, pontosabban a férjem szervez. Olcsó repülőjeggyel, egyszerűbb szállásokon éjszakázva, az utazás ára alacsonyabb, mint egy egyhetes törökországi 4-5 csillagos szállodában való nyaralás. Valljuk be őszintén, sokkal több élmény és csoda várja az embert a szálloda falain kívül. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a gyereknek 2 éves koráig nem kell teljes árú repülőjegyet fizetni (kb. 10%-át), így érdemes akár távolabbi úticélt választani.

Mit gondolsz, milyen pluszok kerülnek a kis Vivien láthatatlan hátizsákjába egy-egy utazás során?

Fontosnak tartjuk, hogy már kisgyerekként hozzászokjon az utazáshoz, így neki ez lesz természetes.

Az új tájak megismerése lehetővé teszi számára, hogy olyan felnőtt váljon belőle, aki nyitott és elfogadó lesz más nemzetek és kultúrák iránt.