Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy olyan korszak, amikor nem voltak sportadók úgy, mint manapság, és a tévében a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon kívül csak a magyar, csehszlovák és az osztrák focival kapcsolatos meccseket nézhettük a tévében. Személy szerint, én imádtam az osztrák Rapid Wien meccseit az ORF-en, nagyon gyorsan megkedveltem, főleg akkor, amikor Hans Krankl és Antonín Panenka varázsoltak a pályán. Erről a Rapidról beszélek ni:

Talán ezért is szinte kiáltottam, amikor Novota Jani felhívott, és közölte velem az akkor még nem nyilvános hírt, hogy lehetséges számára a Rapid Wienbe való átigazolás. Végül valósággá vált, Jani a Rapid színeiben Európa-ligát játszott, és kikerült a szlovák válogatottal a 2016-os Európa-bajnokságra… Nemrég pedig elbúcsúzott a klubtól.

Rapid Wien számomra megtestesítője a modern és az emberbarát klubnak. Amikor az ember akár szurkolóként, akár újságíróként lépked a stadionban, és figyeli a profi, de egyben készséges szervizt, úgy érzi magát, mint egy príma bécsi kávéházban vagy cukrászdában.

 

Példa lehetne erre a Rapid Wien, úgy, ahogy abban is, miként búcsúzik egy játékosától, aki letett valamit az asztalra. Hm.., és akkor még nem beszéltem a remek rapid ultrákról…

Nem fecsérelem tovább a szavakat, tessék Jani szavai és egy illusztrációs videó a búcsúzásáról.

„Amikor feltetted a kérdést, illetve rákérdeztél erre a pillanatra, egy gondolat erősödött meg bennem, hogy az életem egyik legemlékezetesebb napjaként értékelhetem. A Rapid vezetősége meghívta a meccsre az egész családomat, teljes ellátást biztosítva nekik. Az első lépéseim az öltözőbe vezettek, elvégre, ha valaki annyi időt tölt el valahol, mint én a Rapid öltözőjében, akkor arra a helyiségre úgy tekint, mint egy felnőtt a gyerekszobájára. 

Emóciókkal és jókedvvel voltak tele az öltözőben töltött pillanatok, a régi társaim nagyon örültek amikor megláttak.

Hivatalosan a meccs előtt búcsúzott el tőlem a klub. Andy Marek, aki szpíker a Rapid stadionjában, Michael Krammer, a klub elnöke és Christoph Peschek, a gazdasági igazgató képviselték a nagymúltú klubot. Rengeteg szép ajándékot adtak át nekem, melyek között virított egy VIP-kártya a Legendák klubjába, amivel életem végéig bármelyik hazai Rapid meccsre mehetek teljes ellátással.

A vezetőség után elbúcsúztak tőlem az ultrák is, akiktől egy szép transzparenst kaptam: „Danke Jan!” felirattal, a képemmel és az Ultras Rapid emblémájával, és persze, egy Ultras-mezt a nevemmel.

Fantasztikus pillanatokat éltem át, tényleg teljesen átéreztem, hogy a rapidosok befogadtak maguk közé minden pozitív és negatív tulajdonságommal, és nem utolsósorban, hogy megbecsülik azt, amit a klubért tettem, hogy mindig szívvel-lélekkel csináltam a dolgom, és hogy a családomként tekintettem és mindig is így fogok tekinteni rájuk! Köszönöm Rapid!

 

MEGOSZTÁS
Poór Tibor
Szeretem az orosz klasszikus irodalmat. Kedvelem a skandináv és a mexikói filmeket, kedvenc rendezőm Martin Scorsese és Woody Allen. Ezt a zenét szeretem hallgatni: Bruce Springsteen, David Bowie, Peter Gabriel, Sting, Jonny Lang... Imádom a focit. A kedvenc ételem a klasszikus (cseh) vadas, a Horalky és a wagneres krémes. Valami komolyabbat írjak? Az élet túl szép és túl rövid, ezért utálom a lustaságot és harcolok ellene. A saját lustaságom ellen is… U.I. Imádom a családomat.