Viszonylag rég ajánlottam verseket, a mai nap folyamán korrigálom ezt a hiányosságot a lírai sorok után kiéhezett olvasóink számára. Három szép alkotást is hoztam Nemes Nagy Ágnestől.
Fotó: Fortepan / Hunyady József
Ezeken a rapszodikus hangulatú őszi napokon kifejezetten jól fognak esni a Nyugat utáni időszakban létrejövő Új Hold folyóirat egyik alapítójának versei.
Nemes Nagy ebből kifolyólag az Új Holdas nemzedékhez tartozott, akárcsak a hasonló stílusban író Pilinszky János, vagy a focirajongók és gyermekek kedvence, Mándy Iván. A mai verselőnk lírájának fő jellemzője a tárgyias, érzelmes fogalmazás, többnyire kötött, de olykor szabad formában is. Filozofikus poétikája abban különbözik leginkább Pilinszkyétől, hogy ő többnyire nem a vallásos tematikát használta.
Hajnal
Az égbolt frissen pírkadó,
A zöld fűillat írt adó
Amint a rétről fellebeg,
S gyöngyszínűek a fellegek.
Oly jó, oly jó a hajnali
A lenge szélre hajlani
S csodálni, mely már halkan int
Az első sárga kankalint;
A rét fölött kék lelke reng.
– A nap, a nap már feldereng,
És minden szinnel ó, felér,
Mert hófehér, jaj, hófehér!
Lámpa
Lámpa van a szíved közepében,
Attól fénylik minden porcikád.
Lámpafényed bársonyosra szűröd,
Mégis, ahol vékonyabb a bőröd,
Rózsaszínben földereng a szád.
Hajad, az a fecske-fekete,
Lila szikrát pattogtat az éjben,
Köztük arcod csillog, mint a köd,
Augusztusi csillagok között –
Lámpa van a szíved közepében.
Hasonlat
Aki evezett kezdődő viharban,
képtelenül feszítve kvadricepszéta lábtámasz szikláját tolva el,
s akinek akkor súlytalan maradt váratlanul a jobbkeze,
mivel repedt nyélről a lapát hátracsuklott,
és aki akkor megbiccent egésztestében –
az tudja,
amit én.
