Hiába a lendület, ha a cél eléréséhez hiányzik egy kis ösztönzés. És hiába az ösztönzés, ha az akarat nem párosul a szívvel.

Lélekkel. Szívvel-lélekkel. Esetleg pont a nagy tenni akarás az, ami rányomja bélyegét a teljesítményre, gúzsba köti a lábakat?

Kapcsolódó cikkek: 

„Ki a jobb? Kalmár! Ki a jobb? Pacsi! Ki a jobb, Kalmár!”

Lelkes Ernő fotógalériája az Aranyosmarót–DAC mérkőzésről

Ne a játékot, az eredményt nézd! 

A szurkoló makacs. A siker érdekében hajlandó mindenre. Még várni is hajlandó, de hogy meddig? Persze, örökké! Sok ilyen szurkolótarsamat ismerek. „Csak még életemben egyszer!” – mondja, és én tudom, hogy ezt komolyan is gondolja.

Ha azt mondjuk, Európa Kupa, sokunknak a legendás Bayern München jut az eszébe, pedig volt több ilyen meccs is. Kezdődött 1987-ben a ciprusi AEL Limassol-lal, majd a sort a Casino Salzburg zárta 1993-ban. Ha nem számoljuk bele, az azóta már megszűnt Intertotó kupát (1994-ben volt az utolsó szereplésünk ott), bizony 24 éve (1993. szeptember 28.), hogy a sárga-kék mez utoljára kifutott a zöld gyepre „Európában”!

Fotók: Lelkes Ernő

24 év, az pedig hosszú idő. Aki ma 24 éves, álljon meg egy percre és gondolja végig, mi minden történt eddig az életében. Vagy Te kedves szülő (elnézést a tegezésért, tudom, nem ittunk pertut, de gyere egy Becherre majd…), hogy látod a gyereked 24 évét?

Sikerek és kudarcok.

Menny és pokol.

Öröm és bánat.

Persze sok víz lefolyt a Dunán azóta. A Kis-Dunán is! A „Sárga mezők országában… kék folyók közt” – énekli a Raf II örökzöld „slágerében”, amely kissé félretolva sosem lett igazán „közönségkedvenc”. Szerintem, nagy kár érte.

Hányszor ott állunk a siker kapujában. De csak kopogtatunk ahelyett, hogy betörtük volna a bejáratot, elűzve a „vár urát”. Ott volt pl. a nyitrai meccs – vezethettük volna a táblázatot, ha…

„Mi bajnokok leszünk, mert ez a végzetünk!”

DE A FOCIBAN NINCS HA!

A megbotlás után már-már törvényszerűen elhullajtottunk odahaza két pontot.

Aztán jött Aranyosmarót. Jó kis meccs volt, de infarktusgyanús epizóddal. Egy pillanatra ismét a nyitrai találkozó jutott az eszembe. Ne már, hogy ugyanabba a verembe esünk?!

Aztán sikerült kikerülni vagy átugorni. Mindegy. Sok a hiba hátul. Talán az a bizonyos tenni akarás. Talán…

Se ha, se talán nincs a fociban. Most csak a három pont számított, de nem szabad elfelejteni, hogy’ is volt.

 

Ha egyszer majd „Mi bajnokok leszünk, mert ez a végzetünk!”, ez majd még sokat nyom a latban. Mert akkor a legjobbnak kell lenni!

Hibátlanul! Felhőtlen győzelmi mámorban úszva! Mindent bele!

 

(Roberto)

MEGOSZTÁS