Az első, sikeresnek nem mondható félidő után egyik ismerősöm így szólt hozzám somolygósan a gyengéd őszi szellőhöz hasonlítható sóhajtásomat hallatán, amellyel – óvatosan – az első félidőt véleményeztem: „Széttöröm a notebookodat, mielőtt nekiállsz meccset elemezni!”
Megértettem, mivel az első félidő, de tulajdonképpen a második is, rakás anyagot kínált egy „4k HD extra-kritikus” cikkhez… Egyet szeretnék megjegyezni – amikor már egyes, számomra fontos hiányosságok masszívan befolyásolják a csapat játékát, akkor nem szívesen foglalkozom az úgymond egyértelmű dolgok vesézésével, inkább szeretnék néhány jelenséggel rámutatni arra, amit hosszútávon fontosnak tartok.
Egyértelmű, hogy az utóbbi meccseken a Kalmár–Pačinda páros, és főleg Kalmár a TOP formában lévő játékos. Amikor Kalmár már negyedszer visszatérve a saját tizenhatosához megszerzi a labdát, egy defenzív feladatot így teljesítve, az ember tapsol és tapsol…
Ashiru. Kipróbáltuk. Nagyon korán észre lehetett venni, hogy a tegnapi poszton fékezte Davist. Ezért indokolt volt a csere.
Vida. Nem a teljesítményével változott a második félidőben a játék képe, hanem a fent említett cserével, és hát gondolom, hogy a kabinban egyértelmű volt az apelláta az agresszívabb és offenzívabb focira.
Tulajdonképpen egy dologgal küszködünk már több meccsen át, méghozzá – nincs játékos, aki széthúzná az ellenfél feszes védelmét; az utóbbi meccseken nagyon nehezen sikerül megtörni az ellenfél védelmét. Kivétel az, amikor a pályán van Čmelík…
Többször említettem, hogy az ő jelenléte a pályán szükséges, méghozzá pont amiatt, amit tegnap az alig tizennyolc perces jelenléte alatt sikerült összehoznia.
Kiharcolt rengeteg fontos szabadrúgást, elvégre a gól is az ellene elkövetett szabálytalanság után esett és megjegyzem, amikor Lukáš pályára lépett, akkor a Szenyice maximális módon zárt és visszahátrált a tizenhatosa elé, tehát szinte alig volt hely.
Čmelíknek mégis többször sikerült azzal a ,,zümmögő” mozgékonysággal és gyorsaságával az, amit nem tudtunk elérni a Szenyice nyíltabb védekezése alatt.
Vannak focisták, akik megvillannak, bemutatnak szép momentumokat, de per pillanat csapatunk
legfontosabb játékostípusai, hangsúlyozom, típusai ezek: Davis, Kalmár, Pacsi
és azok, akik ad 1. rengeteg feladatot átvállalnak magukra pont ezektől a játékosoktól és ad 2. olyanok, akik teret és időt képesek kialakítani ahhoz, hogy a TOP játékosainknál érvényesüljön a kreativitásuk és a technikai képzettségük.
Az első típus Ľupták, a második Čmelík.
Számomra a fociban két jelző fontos, én ezekre az adottságra fókuszálnék a csapat felállításánál:
- rozgyieloví hrács
- najuzsitocsnyejsí hrács
Ezek a játékosok kiestek a csapatból és ezt látni is. Szerintem, ha helyet kapnak, visszatér a pályára az a fociteljesítmény, amelyet hosszútávon elképzelünk.
A tegnapi meccs megmutatta, főleg, amikor Kalmár mélyen visszajárt a labdákért, hogy mennyire hiányzik Ľupták. Čmelík? A tegnapi produkciója, amely teljesen megváltoztatta a játék képét, a Szenyice feszesebb védekezésénél is, szóval, jó lenne értékelni ezeket a típusú játékosokat, főleg, ha nélkülük picit szenvedünk…