Egy újságírónak reflektálni kellene a pályán történt eseményeket a közhangulat befolyása nélkül, magyarán: nem azt kell neki írni, ami éppen rakás like-ot generál, hanem azt, amit gondol, persze, a véleményét illő alátámasztani mással is, mint a közkedveltséggel. A tegnapi nagyszombati meccs is olyan téma, amellyel simán megégetheti egy újságíró a kezét…
Másik oldalon egy olyan meccset láttunk, amely kimondottan hasznos lehet, ha okosak vagyunk és nem mutogatunk feleslegesen az egész világra, s akkor hatalmas lépeseket tehetünk a céljaink eléréséhez. Paraszt ésszel gondolkozva, valami fontos és valami másodlagos, avagy KNBL-típusú téma…
Játékvezető. Ez bizony top téma lett. Lépjünk párat visszafelé az Eperjes elleni meccsre. Egyértelműen botrányos játékvezetői teljesítményt láttunk, és így utólagosan is szeretnék rákérdezni: miért tűnt mindenkinek úgy, hogy a játékvezető és az eperjesi játékosok egy húron pendültek?
A meccs után keményen bíráltam az eperjesi edzőt, és ésszerűnek tartottam, hogy tiltakozzunk a malac játékvezetői produkció ellen.
Tegnap nem láttam rációt és amondó vagyok, hogy ez az irány már kontraproduktív, ugyanis nem jó, ha minden meccs után az edzőnk a játékvezetőket vesézi negatívan, mert ez előbb vagy utóbb rossz irányba tereli a játékosok gondolkodását.
Milyen volt szerintem a játékvezető teljesítménye?
A legrosszabb verziót választotta, még mielőtt elindult volna a sárga lapos fesztivál, az esemény fénypontja akart lenni, teátrális gesztusokkal kísérte minden döntését és kicsúszott a meccs a kezéből, ezt pedig a játékosok kihasználták. Egy jó játékvezetőt a szurkoló nem is veszi észre, hogy a pályán van. Tegnap nem így volt.
Viszont a sárga lapok abszolút, talán egy kivétellel, jogosak voltak. Így mondom: az embernek azonnal az eszébe jut, hogy milyen keményen játszanak például az angol ligában és a bíró hagyja a játékot… Így van, de
ha bután akarok fogalmazni, akkor szabálytalankodni is kell tudni.
Tegnap javarészt nem láttunk durva szabálytalanságokat (a piros lapos Marin belépése és a Čmelík ellen elkövetett könyökölésen kívül), hanem abszolút ügyetlen és borzasztóan látványos, naiv szabálytalanságokat. El tudom képzelni, hogy a bíró azt mondta a játékosoknak: mi a francot csináljak?
Milyen volt a teljesítményünk? Sajnos, annak ellenére, hogy hajtottak a srácok, fizikálisan mindent kiadtak magukból, nem volt meg a kellő kvalitás a játékukban. Kalmárt és Pacsit remekül felmérték a nagyszombatiak, és korán kiiktatták mindkét, remek formában lévő játékosunkat. A nagyszombatiak kisegítették egymást, úgyhogy,
amikor esetleg sikerült Zsoltnak vagy Pacsinak megnyerni egy párbajt, azonnal letámadta őket a következő nagyszombati játékos.
Szerintem, egyértelmű volt az első félidő felében, ha nem cserélünk, vagy nem változtatjuk meg radikálisan a játékrendszerünket, Pacsi és Zsolt nem rúg labdába.
Mit tehettünk volna, hogy más legyen a meccs lefolyása? Egyértelműen, nagy rizikó Nagyszombat ellen kiállni olyan középpályával, amely a játékosállományával képes offenzív feladatokat megfelelően elvégezni, de a defenzíveket nem.
Luxusnak tartom, hogy nem játszik Ľupták, ilyen típusú játékosunk nincs. Magyarán, valakinek kell védekezni, letámadni, szabálytalankodni olyan területen, ahol még nem gond keményen odalépni.
Nem beszélve arról, hogy ez a játékos megcsinálja a piszkos munkát. Hiányzott sokáig a csapatból a játékmester, de neki és a csapatnak is hiányzik az úgynevezett „fekete munkás”. Hiányzott egy játékosunk, aki egy fázissal hamarabb elkezdi a defenzív munkát az ellenfél támadásánál. Ütközés, puff, és ha nem sikerül Ľuptáknák megállítani az ellenfelet (Ľupták a védekezésben képes betakarni a pálya egész szélességét és a kellő hosszát is), akkor jöhet a többi defenzív játékos, de nélküle kiesik ez a fázis, és elég könnyedén jut át az ellenfél a térfelünkre.
Tehát, a csapatunk nem volt, és Ľupták nélkül minél tovább, annál inkább nem éppen kompakt a védekezésben, így kevesebb ideig van nálunk a labda, s ha nálunk van, akkor olyan a játék képe, hogy a kreatív játékosaink könnyedén szerelhetőek. Ami az individuális teljesítményeket illeti, hiányzott a csapatban a fegyelmezett játék.
Legjobb példa Živković, akinek már az első félidőben sok rossz passza és eladott labdája volt, levegőben lógott, hogy előbb-utóbb kiüti magát.
Tudom, hogy a hetekig tartó csmelíkezésem már néha uncsi volt, de tegnap, néhány defenzív hibácska mellett a legjobb játékosunk volt; ez a meccs megmutatta, hogy a pályán elképesztően gyors és képes két játékost is kikerülni, amire ilyen gyorsasággal senki se képes a csapatunkból.
Egyet sajnálok: nem jött össze, hogy tegnap Lukášsal együtt Zsolti és Pacsi is top formában lett volna.
Kapus. Kap tőlem két hét pihenőt, de azt hiszem, hogy ez a szünet jól jön az egész sárga-kék közegünknek.
Röviden. Kell Ľupták, vagy hozzá hasonló típus a csapatba. Szerintem, ennyi elég is lesz, hogy hosszútávon kompakt legyen a csapat, főleg a defenzívában.
Ahogy Bíró Ati mondaná: addig, sziaheló!