Tetőfokára hágott a városi közlekedéssel kapcsolatos vita a világhálón, ezen belül is a Facebookon. Az új körforgalomhoz fűzött remények, miszerint gyorsítani fogja Dunaszerdahely közlekedését, a szkeptikusok véleménye szerint részben sem teljesült.
Nyitókép: Pixabay
Mindent összevetve, a reggeli és délutáni káosz szinte semmit sem javult, azaz a közlekedés nem gyorsult. El is merengtem azon, hogyan is lehetne javítani kisvárosunk közlekedési összevisszaságán, és arra a következtetésre jutottam, hogy
minket, lakosokat, az idelátogatókat, a vendégmunkásokat és átutazót kényszeríteni kellene, hogy a belvárosban használjuk azt a két végtagunk, ami a fenekünkből nőtt ki.
Az egészségügyi világszervezetnek is példát mutatva Dunaszerdahelyen kevesebb lenne a husis „kufferral” közlekedő adminisztratív munkáshölgy, és kevesebb lenne az infarktusgyanús sörhassal futkosó megavállalkozó férfiállat. Tehát megkérem (egyszer már felszólítottam, de semmi foganatja J) a város nagytekintélyű döntéshozóit, hogy csináljanak a főutcánkból sétálóutcát.
De facto: a városházától a nagymúltú Legendary Music Club-ig teljes egészében varázsoljunk egy La Rambla-t. (Barcelona híres sétálóutcája, forrás google, mert sosem voltam még ott)
A sétálóutca közepére csüngő japánakácokat képzeltem, fellendülhetne a villanyoszlopokra kihelyezett virágtartó biznisz, akár 1000 eurót is elnyerhetne egy-egy legszebben kidíszített kávézóterasz vagy balkon, és végre meglehetne rendezni az egykor május elsején tartott felvonulást a munka ünnepén.
A régi Posta utca mindkét oldalára mobilstandokat lehetne engedélyezni, ahol minden szombaton Bözsi néni hozhatna friss tojást és újhagymát, a borharapóban természetesen ihatnánk a fahéjas forralt bort. Emlékszem a régi Dunaszerdahelyre, és sajnos elveszni látszik valósághű távlati ábrázolása.