PR-INTERJÚ
A Dunaszerdahelyen élő fiatal, háromgyermekes családapát, Rigó Konrádot alig több mint egy évvel ezelőtt nevezték ki a kulturális minisztérium államtitkárává. Ebből is kifolyólag azóta több olyan kezdeményezés kapcsán találkozhattunk a nevével, amelyek a nemzetiségi kultúrák támogatását vagy épp a kisebbségi nyelvhasználatot érintették, de aktívan részt vett többek között a Pátria Rádió frekvenciáiért, valamint az ollétejedi lakosoknak a városrész határában álló gumifeldolgozóval szemben folytatott harcában is. Rigó Konrád függetlenként, a Híd párt támogatásával száll versenybe Nagyszombat megye elnöki, illetve képviselői posztjáért. Az alábbiakban ő maga ad választ azokra a kérdésekre, amelyek a közelgő választások kapcsán bármelyikünkben felmerülhetnek.
(Az interjú megjelent a Klikk Out 2017/10. számában.)
Kezdjük könnyed témákkal:
Mely film volt az, ami legutóbb megérintette és foglalkoztatta?
Egyértelműen a Testről és lélekről. Érzékeny, elgondolkodtató és izgalmas. A nagycétényi Borbély Alexandra pedig csodás volt benne.
Munkáján kívül miben tartja kreatívnak magát?
A párom szerint senki sem tud zoknit a lakásban olyan kreatívan elhelyezni, mint én. Talán csak a fiam.
Melyik az az étel, amelyet bármikor Ön elé tehetnének, szívesen fogyasztaná?
Bécsi szelet, illetve csallóköziesen kirántott hús. Meg a csirke is jöhet.
Mi Ön számára a legnagyobb megfoghatatlan, illetve konkrét ajándék?
Megfoghatatlan az, ha egészségesek a gyerekeim. Konkrét pedig egy szabad hétvége a családdal.
Komolyra fordítva a szót:
Tulajdonképpen egy éve van a nagypolitikában. Miért döntött úgy, hogy a regionális vezetésben is szerepet vállalna?
Az elmúlt évben ifjú kormánypárti politikusként jómagam is megtapasztalhattam, milyen módon tudjuk megteremteni annak alapjait, hogy az emberek életszínvonalát javítsuk, kulturális és kreatív igényeinek eleget tegyünk. Részben a megyék feladata volna, hogy ezekre az alapokra építkezzenek, viszont
úgy érzem, a választások előtti néhány hónapot leszámítva négy éven keresztül ködbe burkolódzik a megyei munka – már ha beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről.
Tudják például, mikor volt a legutóbbi megyei önkormányzati ülés, és ott mi történt? Nem tudjuk, nem látjuk, mi és hogyan zajlik a megyén, én viszont ebbe szeretnék jobban belelátni.
Nyilván ennek egyik folyománya, hogy alig haladta meg legutóbb a 20%-ot a megyei választások országos részvételi aránya, Nagyszombat megyében pedig az egyik legalacsonyabb volt. Hogyan lehet az embereket ösztökélni arra, hogy elmenjenek szavazni?
Mióta eldöntöttem, hogy indulok a választásokon, a Facebook-oldalamon és máshol is arra törekszem, hogy konkrétumokra mutassak rá, emellett a megye több településén is megfordultam már, és továbbra is azt tervezem, hogy elmagyarázzam a lakosaink számára, mégis mire jó a megye. Mivel úgy tapasztalom, hogy sokan érzik úgy, ez az egész valaki mást érint, nem őket, és sajnos, jogosan.
Mondana néhány példát, milyen konkrétumokra mutatott már rá, illetve melyek azok a területek, amelyeken teljesítményt kellene felmutatnia a megyének?
Természetesen. A legtöbbeket foglalkoztató témák az oktatásügy, az egészségügy és a közlekedés. Nos, azt nagyon is láthatjuk, milyen állapotban vannak a gimnáziumaink, szakközépiskoláink, melyek bizony a megye fennhatósága alá tartoznak.
. . . úgy tapasztalom, hogy sokan érzik úgy, ez az egész valaki mást érint, nem őket, és sajnos, jogosan.
Hasonlóképp észlelhettük, hogyan épült le a dunaszerdahelyi és a galántai kórház, melyektől aztán a megye megszabadult, miközben a szakrendelők egymástól rettentő távol esnek. Igaz, ez utóbbinál a megyének kevés a hatásköre, de én nem tudom elképzelni, hogy amennyiben egy megyeelnök, vagy megyei alelnök ezen változtatni akar, akkor ne tudna.
Nap mint nap érzékelhetjük Dunaszerdahelyen, milyen állapotban van a galántai, a légi, a bősi vagy épp a kürti út.
Kaptunk ugyan új körforgalmat Dunaszerdahelyen és Bősön is, de mégis mikor? Most. Hallottunk ilyesmiről az elmúlt négy évben? Nem igazán.
Említhetném még a tömegközlekedést is. Az autóbuszjáratok biztosítása ugyancsak a megye feladata. De ha például én szeretnék hazajutni Pozsonyból Dunaszerdahelyre, majd onnét tovább valamelyik környező faluba, akkor megoldható ez úgy, hogy ne kelljen fél napot várakozással töltenem? A visszajelzésekből, melyek eljutnak hozzám, úgy érzem, vajmi kevésszer.
Szót ejthetünk a kerékpárutakról is. Illetve nem is nagyon, mert alig vannak. Pedig sok helyen már rég szükség lenne rájuk.
Gondoljunk csak bele: tavasztól őszig hányan bringázhatnának be a környező falvakból Dunaszerdahelyre, ha azt biztonságos módon megtehetnék?
Ez nemcsak a bringások számára volna előnyös, de azon autósok számára is, akik sokszor éppen amiatt bosszankodnak, hogy őket kell kerülgetniük.
Mi volna minderre az Ön válasza?
Kijelenthető, hogy a személyi jövedelemadóból származó bevétel nő, és nem tudom, ismert-e az emberek előtt, de ez az adónem teszi ki a megyénk bevételeinek a felét, 70 millió eurót.
A megye lakosságának a 40%-a él a két déli járásban, a dunaszerdahelyiben és a galántaiban, de ennél aránylag jóval kevesebb pénz érkezik vissza az itteni fejlesztésekbe, pedig már több cikluson keresztül volt magyar megyei alelnökünk is.
Elsősorban ezen az arányon szeretnék javítani, emellett elérni, hogy a pénz ne egy szűk haveri vállalkozói kör zsebében kössön ki.
Szót ejthetünk a kerékpárutakról is. Illetve nem is nagyon, mert alig vannak. Pedig sok helyen már rég szükség lenne rájuk.
A közbeszerzések jó része vándorol ugyanazokhoz a cégekhez, pedig nemcsak ők tevékenykednek itt. Másoknak viszont értelemszerűen a kedvük is elmegy a pályázattól, amikor már előre le vannak osztva a lapok.
A sajtótájékoztatóján a megyehatárok átrajzolásának fontosságáról is szó esett. Valóban ez volna a cél?
Igaz, ez nem megyei hatáskör, de mikor beszéljünk erről, ha nem most, amikor kap egy kis figyelmet ez a téma. Meggyőződésem, hogy a Mečiartól örökölt rendszer rossz, hiszen nem veszi figyelembe a természetes határokat. Ezeket át kell rajzolni, ha azt akarjuk, hogy az emberek magukénak érezzék a tágabb régiójukat, a megyéjüket is.
Vélhetően választási ellenfelei is „erős” ígéretekkel állnak majd elő, de mégis miért adják le a választók Önre a voksukat, és ne Berényi Józsefre vagy épp Tibor Mikušra?
Ügyes vállalkozóink, ügyes szakembereink és munkásaink vannak számos területen, akik annak ellenére boldogulnak, hogy a csókosokat foglalkoztató megye sok területen cserben hagyta őket. Ők és a lakosok is megérdemlik a változást és egy, a mostaninál dinamikusabb vezetést. Ideje, hogy azok, akik az elmúlt választási ciklusok során belekényelmesedtek a pozícióikba, és rutinszerű vagy még annál is gyengébb munkát végeztek, sőt, helytartóként viselkedtek, és gyakorlatilag a magukénak tekintették a megyei vagyont, végre nyugdíjba vonuljanak. Legyen ez a mi megyénk! A lakosoké.