Olyan vagyok,
Mint egy színültig telt pohár,
Benne pedig az örök mozdulatlanságra áhítozó szívem,
A víz vagyok.
De az csupa érzelem, csupa félelem és csupa vágy.
Megfogni képtelenség,
Érinteni is csak alig tudsz,
A természetemet megmagyarázni pedig egyszerűen lehetetlenség.
A tó vagyok, ami csendben és halkan figyeli a Nap feljöttét és a Hold világát,
Pontosan végigköveti azok állandó váltakozását.
Le sem veszem a szemem a fölém hajló dús, nyári ágakról,
Sem a téli kopár világról.
Mozdulatlan vagyok, érinthetetlen és időtlen.
Halkan figyelek csak, és ha nem zavarsz fel,
tisztán láthatod a tükörképed bennem.